HunKar - Proverbs - 1

1:1  Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,

1:2  Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;

1:3  Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

1:4  Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

1:5  Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.

1:6  Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

1:7  Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.

1:8  Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.

1:9  Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.

1:10  Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.

1:11  Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;

1:12  Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

1:13  Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;

1:14  Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:

1:15  Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;

1:16  Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.

1:17  Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:

1:18  Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

1:19  Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

1:20  A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.

1:21  Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.

1:22  Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!

1:23  Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

1:24  Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

1:25  És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

1:26  Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.

1:27  Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

1:28  Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

1:29  Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.

1:30  Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

1:31  Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.

1:32  Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.

1:33  A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.