HunKar - Psalms - 109

109:1  Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!

109:2  Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.

109:3  És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.

109:4  Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.

109:5  Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.

109:6  Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.

109:7  Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.

109:8  Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.

109:9  Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.

109:10  És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.

109:11  Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.

109:12  Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!

109:13  Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!

109:14  Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!

109:15  Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,

109:16  A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.

109:17  Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.

109:18  Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.

109:19  Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.

109:20  Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.

109:21  De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!

109:22  Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.

109:23  Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.

109:24  Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.

109:25  Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.

109:26  Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!

109:27  Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!

109:28  Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.

109:29  Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!

109:30  Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!

109:31  Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.