HunKar - Psalms - 22

22:1  Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.

22:2  Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

22:3  Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

22:4  Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

22:5  Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.

22:6  Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

22:7  De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

22:8  A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

22:9  Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!

22:10  Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.

22:11  Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.

22:12  Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

22:13  Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

22:14  Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

22:15  Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.

22:16  Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

22:17  Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

22:18  Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.

22:19  Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

22:20  De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.

22:21  Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.

22:22  Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

22:23  Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

22:24  Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!

22:25  Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

22:26  Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.

22:27  Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!

22:28  Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.

22:29  Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

22:30  Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

22:31  Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.

22:32  Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!