HunIMIT - Job - 16

16:1  Felelt Jób és mondta:

16:2  Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!

16:3  Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?

16:4  Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!

16:5  Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.

16:6  Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?

16:7  Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.

16:8  Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.

16:9  Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.

16:10  Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.

16:11  Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.

16:12  Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.

16:13  Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.

16:14  Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.

16:15  Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.

16:16  Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:

16:17  bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.

16:18  Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!

16:19  Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.

16:20  Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;

16:21  hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.

16:22  Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.