HunRUF - Luke - 18

18:1  Jézus arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk.

18:2  Így szólt: Az egyik városban volt egy bíró, aki Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte.

18:3  Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!

18:4  Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm,

18:5  mégis mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül.

18:6  Azután így szólt az Úr: Halljátok, mit mond a hamis bíró!

18:7  Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?

18:8  Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?

18:9  Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta:

18:10  Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő.

18:11  A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.

18:12  Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek.

18:13  A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!

18:14  Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.

18:15  Kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak,

18:16  Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.

18:17  Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.

18:18  Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?

18:19  Jézus ezt válaszolta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül.

18:20  A parancsolatokat tudod: „Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!”

18:21  Ő pedig így szólt: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.

18:22  Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: Még egy fogyatkozásod van: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem!

18:23  Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt.

18:24  Jézus ezt látva, így szólt: Milyen nehezen mennek be a gazdagok az Isten országába!

18:25  Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.

18:26  Akik pedig ezt hallották, megkérdezték: Akkor ki üdvözülhet?

18:27  Ő így felelt: Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.

18:28  Ekkor így szólt Péter: Íme, mi otthagytunk mindent, és követtünk téged.

18:29  Ő pedig ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért,

18:30  az a sokszorosát kapja vissza már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.

18:31  Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak.

18:32  Átadják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik,

18:33  és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad.

18:34  Ők azonban semmit sem értettek ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előlük, és nem értették meg a mondottakat.

18:35  Történt pedig, amikor Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ült az út mellett, és koldult.

18:36  Hallotta, hogy sokaság megy el mellette, kérdezősködött, hogy mi az.

18:37  Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.

18:38  Ekkor így kiáltott fel: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!

18:39  Akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson el, de ő annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam!

18:40  Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel jött, megkérdezte tőle:

18:41  Mit kívánsz, mit tegyek veled? Ő így szólt: Uram, hogy újra lássak.

18:42  Jézus ezt mondta neki: Láss! A hited megtartott.

18:43  És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve Istent. Amikor ezt látta az egész nép, dicsőítette Istent.