HunIMIT - Deuteronomy - 32

32:1  Figyeljetek egek, hadd szóljak és hallja meg a föld szám szózatát.

32:2  Permetezzék mint az eső tanításom, hulljon mint a harmat szózatom, mint permetezés a sarjadékra és zápor a fűre.

32:3  Mert az Örökkévaló nevét szólítom, adjatok dicsőséget Istenünknek!

32:4  A szirt, tökéletes az Ő műve, mert minden útja jog; a hűség Istene hamisság nélkül, igazságos és egyenes Ő.

32:5  Elromlott számára – nem is gyermekei, saját gyalázatukra – a ferde és fonák nemzedék.

32:6  Az Örökkévalónak így fizettek, alávaló, oktalan nép? Nem-e Ő a te atyád, aki téged szerzett, Ő alkotott és szilárdított meg téged?

32:7  Emlékezzél ősidőkről, vizsgáljátok nemzedékek és nemzedékek éveit! Kérdezd meg atyádat és tudtodra adja, véneidet és elmondják neked.

32:8  Midőn birtokot adott a Legfelsőbb a nemzeteknek, midőn elválasztotta az ember fiait: megállapította a népek határait Izrael fiainak száma szerint.

32:9  Mert az Örökkévaló osztályrésze az ő népe, Jákob az ő kimért öröksége.

32:10  A puszta földjén találja őt, a sivárságban, a sivatag ordítása közt; körülveszi, vigyáz rá, megóvja, mint a szeme fényét.

32:11  Mint a sas, mely fölkelti fészkét, fiókái fölött lebeg, kiterjeszti szárnyait, fölveszi és viszi tollain;

32:12  úgy az Örökkévaló egyedül vezeti őt és nincs vele idegen isten.

32:13  Járatja őt a föld magaslatain és eszi az a mező gyümölcsét, mézet szívat vele a sziklából és olajat a kőszirtből;

32:14  a marha vaját és juhok tejét a bárányok zsiradékával, Básán nevelte kosokat és a bakokat, a búza veséinek zsiradékával, és a szőlővért iszod bor gyanánt.

32:15  És Jesúrun meghájasodott és kirúgott, meghájasodtál, meghíztál, megkövéredtél – és elvetette Istenét, aki alkotta és meggyalázta üdvének szirtjét.

32:16  Ingerlik őt idegenekkel és utálatokkal bosszantják őt;

32:17  áldoznak a rossz szellemeknek, nem-isteneknek; isteneknek, melyeket nem ismertek, újaknak, melyek az imént jöttek, melyektől atyáitok nem borzadtak.

32:18  A szirtet, ki téged szült, elhagytad és elfelejtetted Istent, ki létrehozott.

32:19  És látta az Örökkévaló és megvetette, és leányai fölött való bosszúságból.

32:20  És mondta: Hadd rejtem el színemet előlük, majd meglátom, mi lesz a végük? Mert fonák nemzedék ez, gyermekek, kikben, nincs hűség.

32:21  Ők ingereltek engem nem-istennel, bosszantottak hiábavalóságaikkal, én pedig ingerlem őket nem-néppel, alávaló nemzettel bosszantom őket.

32:22  Mert tűz gyulladt ki haragomban és égett a sír mélyéig, megemészti a földet és termését, és lángba borítja a hegyek alapjait.

32:23  Halmozok rájuk bajokat, nyilaimat elfogyasztom ellenük.

32:24  Az éhségtől kiaszottak, a forróláztól és keserű halálvésztől fölemésztettek lesznek; fenevadak fogát bocsátom rájuk, a porban kúszók mérgével együtt.

32:25  Kinn pusztít a kard és a szobákban a félelem, mind ifjat, mind hajadont, csecsemőt az ősz emberrel együtt.

32:26  Mondtam: Elpusztítom őket, kiirtom emléküket a halandók közül.

32:27  Ha nem félnék az ellenség bosszantásától, hogy félre ne ismerjék elleneik, nehogy azt mondják: Kezünk a hatalmas, nem az Örökkévaló cselekedte mindezt.

32:28  Mert tanácsvesztette nép ez, nincs bennük értelem.

32:29  Ha bölcsek volnának, megértenék ezt, gondolnának végükre!

32:30  Miként üldözhet egy ezret és ketten hogy futamíthatnak meg tízezret? Ha nem, hogy szirtjük eladta őket és az Örökkévaló kiszolgáltatta őket.

32:31  Mert nem olyan, mint szirtünk az ő szirtjük, maguk ellenségeink bírák ebben.

32:32  Mert Szodoma szőlőjéből való az ő szőlőjük és Gomorra mezőségeiről; bogyóik méregbogyók, keserűek a fürtjeik.

32:33  Sárkányok dühe az ő boruk és viperák kegyetlen mérge.

32:34  Nemde el van az rejtve nálam, bepecsételve kincstáraimban?

32:35  Enyém a bosszú és a megtorlás az időre, midőn ingadozik lábuk, mert közel van szerencsétlenségük napja és sietve jön az ő jövőjük.

32:36  Mert igazságot szolgáltat az Örökkévaló az ő népének és megszánja szolgáit, midőn látja, hogy eltűnt a hatalom és odavan az elzárt és meghagyott.

32:37  És azt mondja: Hol vannak isteneik, a szirt, melyben bíztak,

32:38  melyek az ő áldozataik zsiradékát eszik, italáldozatuk borát isszák? Keljenek föl, segítsenek benneteket, hogy oltalom legyen számotokra!

32:39  Lássátok most, hogy én, én vagyok az és nincs Isten mellettem, én osztok halált és adok életet, sebet verek és meggyógyítom én, és nincs, aki kezemből megmenthet!

32:40  Mert az égre emelem föl kezemet és mondom: Amint hogy örökké élek –

32:41  ha megélesítem villogó kardomat és kezem az ítélethez fog, bosszút állok elleneimen és gyűlölőimnek megfizetek.

32:42  Megrészegítem nyilaimat vérrel és kardom húst eszik: az elesettnek és fogolynak vérével, az ellenség szétzúzott fejéből.

32:43  Ujjongjatok nemzetek az ő népének, mert ő megbosszulja szolgáinak vérét és bosszút áll ellenein, engesztelést szerez földjének, népének.

32:44  Mózes elment és elmondta ez ének minden szavait a nép füleinek hallatára, ő és Hósea, Nun fia.

32:45  Midőn végzett Mózes azzal; hogy elmondja mind e szavakat egész Izraelnek,

32:46  akkor mondta nekik: Fordítsátok szíveteket mind a szavakra, melyekkel én tanúságot teszek ellenetek ma, hogy megparancsoljátok azokat gyermekeiteknek, hogy megőrizzék és megtegyék e tannak minden szavait.

32:47  Mert nem üres szó az számotokra, hanem az a ti életetek és ez ige által lesztek hosszú életűek a földön, ahova ti átvonultok a Jordánon, hogy elfoglaljátok.

32:48  És szólt az Örökkévaló Mózeshez ugyanezen a napon, mondván:

32:49  Menj fel az Ábárim e hegyére, a Nebó hegyre, mely Móáb országában van, mely Jerichó előtt van, és nézd meg Kanaán országát, melyet és Izrael fiainak adok örök birtokul.

32:50  És halj meg a hegyen, ahova te fölmész takaríttassál el népedhez, amint meghalt Áron testvéred a Hór hegyén és eltakaríttatott népéhez;

32:51  mivelhogy hűtlenül cselekedtetek ellenem Izrael fiai közepette a pörlekedés vizeinél Kádesben, Cin pusztájában, mivelhogy nem szenteltetek meg engem Izrael fiai közepette.

32:52  Csak távolról láthatod az országot, de be nem mész oda, az országba, melyet én Izrael fiainak adok.