HunIMIT - Job - 10

10:1  Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.

10:2  Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!

10:3  Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?

10:4  Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?

10:5  Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,

10:6  hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,

10:7  noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?

10:8  Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?

10:9  Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?

10:10  Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;

10:11  bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;

10:12  életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.

10:13  De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:

10:14  ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.

10:15  Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.

10:16  S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;

10:17  megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!

10:18  S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;

10:19  mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.

10:20  Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!

10:21  Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,

10:22  országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.