HunRUF - Job - 29

29:1  Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:

29:2  Bárcsak olyan volnék, mint amilyen hajdan, mint mikor még Isten vigyázott rám!

29:3  Amikor mécsese világított fejem fölött, sötétben is az ő világosságánál járhattam;

29:4  mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban;

29:5  amikor még velem volt a Mindenható, és körülöttem voltak gyermekeim;

29:6  amikor lépteim tejszínben fürödtek, és mellettem a kősziklából is patakokban ömlött az olaj.

29:7  Amikor a városkapuhoz mentem, és elfoglaltam helyemet a téren,

29:8  ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak, az öregek pedig fölkeltek, és állva maradtak.

29:9  A vezető emberek a beszédben megálltak, és szájukra tették a kezüket.

29:10  A fejedelmek hangja elnémult, és nyelvük az ínyükhöz tapadt.

29:11  Aki csak hallott rólam, boldognak mondott, és aki csak látott, jó bizonyságot tett rólam.

29:12  Mert megmentettem a segítségért kiáltó nincstelent és az árvát, akinek nem volt támasza.

29:13  Az elhagyatott áldása szállt rám, és az özvegy szívét felvidítottam.

29:14  Igazságot öltöttem magamra, jogosságom palástként és süvegként borított be engem.

29:15  A vaknak szeme voltam, és lába a sántának.

29:16  Atyja voltam a szegényeknek, és az ismeretlen ügyét is jól megvizsgáltam.

29:17  Összetörtem az álnok állkapcsát, és fogai közül kihúztam a zsákmányt.

29:18  Azt gondoltam, hogy fészkemmel együtt halok meg, és mint a főnixmadár, sokáig élek.

29:19  Gyökerem a vízig nyúlik, ágaimra éjjel harmat száll.

29:20  Dicsőségem ifjú marad, akárcsak én, íjam is folyton megújul kezemben.

29:21  Figyelmesen hallgattak rám, elnémultak, ha tanácsot adtam.

29:22  Beszédem után nem szóltak tovább, szavam harmatként hullott rájuk.

29:23  Úgy vártak engem, ahogyan az esőt, ahogy tátott szájjal a tavaszi esőt lesik.

29:24  Ha rájuk nevettem, nemde bízni kezdtek, ha derűs volt az arcom, ők sem szomorkodtak.

29:25  Én döntöttem el, mikor mit tegyenek, és én ültem élükön; úgy laktam közöttük, mint a katonái közt a király, mint aki gyászolókat vigasztal.