HunKNB - Job - 41

41:1  Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik!

41:2  Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt?

41:3  Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém!

41:4  Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről!

41:5  Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe?

41:6  Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik!

41:7  Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;

41:8  az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük;

41:9  az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak.

41:10  Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái.

41:11  Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya;

41:12  gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból;

41:13  lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából.

41:14  Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.

41:15  Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.

41:16  A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő.

41:17  Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben.

41:18  Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról;

41:19  olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát,

41:20  nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei,

41:21  szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését.

41:22  Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.

41:23  Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.

41:24  Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt.

41:25  Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.

41:26  Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött.«