HunKNB - Psalms - 35

35:1  Dávidtól. Szállj perbe, Uram, azokkal, akik perlekednek velem, harcolj azokkal, akik ellenem harcolnak.

35:2  Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj a segítségemre!

35:3  Végy lándzsát és bárdot üldözőim ellen, mondd nekem: »Én vagyok a segítséged.«

35:4  Szégyenüljenek és hátráljanak meg, akik életemre törnek; Forduljanak vissza és szégyenüljenek meg, akik ellenem gonoszat terveznek!

35:5  Legyenek olyanok, mint a por a szélben, s az Úr angyala űzze őket:

35:6  Legyen útjuk sötét és síkos, s az Úr angyala kergesse őket!

35:7  Mert ok nélkül tőrt vetettek ellenem, ok nélkül vermet ástak nekem.

35:8  Érje őket olyan csapás, amelyre nem számítanak, elrejtett hálójuk fogja meg őket magukat, és önnön tőrükbe hulljanak!

35:9  Az én lelkem pedig az Úrban örvend, gyönyörködik szabadításában.

35:10  Minden csontom azt mondja: »Uram, ki hasonló hozzád? Te megmented a nyomorultat attól, aki erősebb nála, a szűkölködőt és szegényt azoktól, akik őt fosztogatják.«

35:11  Hamis tanúk állnak elő, arról faggatnak, amiről nem is tudok.

35:12  Rosszal fizetnek nekem a jóért, árvaságba döntik lelkemet.

35:13  Pedig én, amikor betegeskedtek, szőrruhát öltöttem, böjttel sanyargattam magamat, és imádságom feléjük fordult bensőmben.

35:14  Úgy járkáltam, mintha barátaim vagy testvéreim volnának, szomorúan meggörnyedtem, mint aki anyját siratja.

35:15  De amikor én meginogtam, összegyűltek és örvendeztek, tudtomon kívül összegyűltek ellenem, hogy verjenek.

35:16  Elszéledtek de nem nyugszanak, kísértenek, csúfolódva csúfolgatnak, vicsorgatják rám fogukat.

35:17  Uram, mikor tekintesz rám? Mentsd meg gonoszságuktól éltemet, az oroszlánoktól egyetlen lelkemet.

35:18  Hadd adjak hálát neked a nagy gyülekezetben, a nagyszámú nép közt hadd dicsérjelek.

35:19  Ne örüljenek rajtam hamis ellenségeim, akik ok nélkül gyűlölnek és hunyorgatnak szemükkel.

35:20  Mert nem békésen beszélnek, és álnok dolgokat terveznek a föld szegényei ellen.

35:21  Kitátják ellenem szájukat, és hahotázva mondják: »Jól van, jól van, saját szemünk látta!«

35:22  Uram, te láttad; ne maradj csendben, Uram, ne távozzál tőlem!

35:23  Ébredj fel és figyelj ítéletemre, én Istenem, Uram, az én ügyemre!

35:24  Ítélj meg igazságod szerint, Uram, én Istenem, hogy ne örvendjenek rajtam,

35:25  és ne gondolhassák szívükben: »Jól van, én lelkem!« Ne mondhassák: »Felfaltuk!«

35:26  Piruljanak el, jussanak szégyenbe mind, akik örülnek szerencsétlenségemen; Öltsenek szégyent, gyalázatot, akik kevélyen beszélnek ellenem.

35:27  De ujjongjanak és örvendezzenek, akik igazamat óhajtják, és mondják szüntelen: »Magasztaltassék az Úr, aki szolgájának békességét akarja!«

35:28  Nyelvem hirdeti majd igazságodat, és dicséretedet egész nap.