HunKNB - Baruch - 3

3:1  Most tehát, mindenható Úr, Izrael Istene, szorongatott lélek és gyötrődő szív kiált hozzád.

3:2  Hallgass meg, Urunk, és irgalmazz, mert irgalmas Isten vagy. Könyörülj meg rajtunk, mert vétkeztünk ellened.

3:3  Te ugyanis trónolsz örökké, és mi elvesszünk örökre?

3:4  Mindenható Úr, Izrael Istene, hallgasd meg most Izrael halottainak és fiaiknak imádságát, akik vétkeztek ellened és nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenüknek szavára, s ezért ránk halmozódtak a csapások.

3:5  Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságairól, hanem emlékezzél meg tulajdon kezedről és nevedről ebben az időben,

3:6  mert te, az Úr vagy a mi Istenünk, és mi, Urunk, dicsérünk majd téged!

3:7  Hiszen azért adtad a szívünkbe azt, hogy féljünk téged és segítségül hívjuk nevedet és dicsérjünk téged fogságunkban, mert megtértünk atyáink gonoszságából, akik vétkeztek ellened.

3:8  Íme, ma abban a fogságunkban vagyunk, amelybe szétszórtál minket: gyalázatra, átokra, a bűn büntetéséül, atyáink minden gonoszságáért, akik eltávoztak tőled, Urunk, Istenünk!«

3:9  Halld meg, Izrael, az élet parancsait, figyelj, hogy okosságot tanulj!

3:10  Hogy van az, Izrael, hogy ellenség földjén vagy?

3:11  Megvénültél az idegen földön, fertőzött vagy, mint a halottak, azok közé számítanak, akik leszállnak az alvilágba.

3:12  Elhagytad a bölcsesség forrását!

3:13  Ha Isten útján jártál volna, bizonnyal örökké békében lakhatnál!

3:14  Tanuld meg, hogy hol az okosság, hol az erő, hol az értelem – hogy azt is megtanuld: hol van a hosszú élet és a jólét, hol a ragyogó szem és a béke?

3:15  Ki találta meg annak helyét, és ki hatolt be kincseibe?

3:16  Hol vannak a nemzetek fejedelmei, a föld vadállatainak urai,

3:17  akik az ég madaraival játszanak,

3:18  akik ezüstöt halmoznak össze meg aranyat, amelyben bíznak az emberek, és amely után vég nélkül törtetnek? Akik ezüstért fáradtak, érte szorgoskodtak, és kiknek cselekedetei érthetetlenek?

3:19  Eltűntek ők, leszálltak az alvilágba, és mások léptek a helyükbe.

3:20  Ifjabbak látták meg a napvilágot és laktak a földön, de a fegyelem útját nem ismerték,

3:21  és nem értették meg ösvényeit; fiaik sem tudták felfogni, távol maradt az tőlük is.

3:22  Nem hallottak róla Kánaán földjén, Temánban sem látták.

3:23  Hágár fiai, akik a földi okosságot kutatják, Merra és Temán kereskedői, a mesemondók, akik kutatják az okosságot és az értelmet, szintén nem ismerték fel a bölcsesség útját, és nem gondoltak ösvényeire.

3:24  Ó Izrael, mily nagy az Isten háza, mily nagy az ő birtokának helye!

3:25  Nagy és határtalan, fölséges és megmérhetetlen!

3:26  Ott vannak azok a hírneves óriások, akik az ősidőkben éltek, hatalmas termetűek, hadakozáshoz értők.

3:27  Nem őket választotta ki az Úr, és nem ők találták meg a tudás útját. Elvesztek,

3:28  mert nem volt bölcsességük, elvesztek a saját oktalanságuk miatt.

3:29  Ki ment fel az égbe, hogy birtokba vegye, és ki hozta le a fellegekből?

3:30  Ki kelt át a tengeren, hogy rátaláljon, és elhozza színaranyért?

3:31  Nincs senki sem, aki ismerhetné útjait, sem olyan, aki fel tudná kutatni ösvényeit;

3:32  csak a Mindenható ismeri, és találta meg okosságával: ő, aki örök időre megalapította a földet, és betöltötte barmokkal meg négylábú állatokkal.

3:33  Aki elküldi a fényt, s az elmegy, és ha hívja, az remegve engedelmeskedik neki.

3:34  A csillagok örömmel ragyognak őrhelyükön,

3:35  ha hívja őket, azt mondják: »Itt vagyunk!«, és készséggel ragyognak alkotójuknak.

3:36  Ő a mi Istenünk, hozzá senki sem hasonlítható.

3:37  Ő ismeri a bölcsességnek minden útját, s azt szolgájának, Jákobnak adta át, Izraelnek, az ő kedveltjének.

3:38  Ezután megjelent a földön, s az emberekkel társalgott.