HunKNB - Baruch - 6

6:1  Vétkeitek miatt, amelyekkel vétkeztetek Isten ellen, Nebukadnezár, a babiloniak királya fogságba hurcol majd titeket Babilóniába.

6:2  Elmentek tehát Babilonba, és ott maradtok számos évig és hosszú ideig, hét nemzedéken át; azután azonban kihozlak titeket onnan békességben.

6:3  Nos, ti Babilóniában aranyból, ezüstből, kőből és fából való isteneket fogtok látni, amelyeket vállon hordoznak, és amelyek félelmet keltenek a pogányokban.

6:4  Vigyázzatok tehát, hogy ti is úgy ne tegyetek, mint az idegenek, ne féljetek és meg ne rettenjetek tőlük,

6:5  amikor azt látjátok, hogy a tömeg elöl-hátul imádja őket, hanem mondjátok szívetekben: »Urunk, téged illet az imádás!«

6:6  Az én angyalom ugyanis veletek lesz, én pedig számon kérem lelketeket.

6:7  Hiszen azoknak a nyelvét az ács gyalulta simára, ők maguk pedig arannyal-ezüsttel bevont csalárdságok és beszélni sem tudnak.

6:8  Mint valami ékességet kedvelő leány számára aranyat vesznek elő

6:9  és koronát készítenek isteneik fejére. Megesik aztán, hogy papjaik leveszik róluk az aranyat és az ezüstöt, és a saját hasznukra fordítják,

6:10  sőt a parázna személyeknek is adnak belőle, és szemérmetlen nőket ékesítenek vele, és amikor visszakapják a parázna nőktől, megint ékesítik vele isteneiket.

6:11  Ezek a rozsdától és a féregtől mentesek nem maradnak,

6:12  mert bíborruha borítja őket, és arcukról le kell törölni a ház porát, amely bőségben van rajtuk.

6:13  Jogara van, mint az ország emberi bírájának, de az ellene vétőt nem öli meg.

6:14  Kard is van kezében meg csatabárd, de nem szabadíthatja meg magát sem a háborútól, sem a rablóktól. Tudjátok meg ebből, hogy nem istenek ők,

6:15  ne féljétek tehát őket! Mert amint az ember edénye, ha összetörik, hasznavehetetlen, olyanok az ő isteneik is.

6:16  Ha felállítják őket a házban, szemük megtelik a belépők lábának porával.

6:17  És amint akörül, aki a királyt megsértette, vagy amint a halálra ítélt körül, körben elreteszelik az ajtókat, éppúgy őrzik a papok az ajtókat zárakkal és reteszekkel, hogy ki ne fosszák őket a rablók.

6:18  Lámpákat gyújtanak nekik, még pedig sokat, pedig egyet sem láthatnak közülük, mert olyanok, mint a gerendák a házban.

6:19  Mondják, hogy bensejüket kieszik a föld csúszómászói, de amikor azok megeszik őket és ruházatukat, ők meg sem érzik.

6:20  Arcuk kormossá lesz a ház füstjétől.

6:21  Testükre és fejükre baglyok, fecskék és más madarak röpködnek és macskák ugrálnak.

6:22  Tudjátok meg ebből, hogy nem istenek; ne féljétek tehát őket!

6:23  Ha valaki le nem törli a rozsdát az aranyról, amely ékességül rajtuk van, nem ragyognak; hiszen azt sem érezték, amikor öntötték őket.

6:24  Minden árat megadtak értük, bár lélek nincsen bennük.

6:25  Mivel nincsen lábuk, vállon viszik őket, így megmutatják alávalóságukat az emberek előtt. Szégyenüljenek meg azok is, akik tisztelik őket!

6:26  Ugyanígy ha földre esnek, maguktól fel nem kelnek, és ha valaki fel nem állítja őket, maguktól fel nem kelnek. Mint a halottak elé, úgy teszik eléjük is a nekik szánt ajándékokat.

6:27  Áldozataikat papjaik eladják és felhasználják, mint ahogy asszonyaik is vesznek belőlük, de sem betegnek, sem szegénynek nem adnak belőlük.

6:28  Gyermekágyas és havibajos nők is érintik áldozataikat. Tudjátok meg tehát ebből, hogy nem istenek ők, és ne féljétek őket.

6:29  De miért is hívják őket isteneknek? Azért, mert az asszonyok odarakják ajándékaikat az ezüstből, aranyból és fából való istenek elé,

6:30  házaikban pedig papok ülnek tépett ruhában, borotvált fejjel és szakállal, födetlen fővel.

6:31  Közben oly hangosan ordítanak isteneik előtt, akárcsak a halotti toron.

6:32  Ruháikat elviszik a papok, és ráadják feleségeikre és fiaikra.

6:33  Akár rosszat, akár jót tesznek velük, nem viszonozhatják; királyt nem állíthatnak, sem le nem tehetnek.

6:34  Nem adhatnak gazdagságot sem, és a rosszat sem viszonozhatják. Azt sem kérik számon, ha valaki fogadalmat tesz nekik és nem teljesíti.

6:35  Az embert a haláltól meg nem szabadíthatják, sem a gyengét a hatalmasabbnak kezéből ki nem ragadhatják.

6:36  A vaknak nem adják vissza a látást, az embert a nyomorúságtól meg nem szabadítják.

6:37  Nem könyörülnek az özvegyen, és az árvákkal jót nem tesznek.

6:38  Isteneik olyanok, mint a hegy kövei: fából, kőből, aranyból és ezüstből vannak, és akik tisztelik őket, megszégyenülnek.

6:39  Hogyan lehetne tehát őket isteneknek gondolni vagy mondani?

6:40  Hiszen még maguk a káldeaiak is tiszteletlenül bánnak velük! Ha meghallják ugyanis, hogy valaki néma és beszélni nem tud, elviszik Bélhez, és azt kívánják tőle, hogy az beszélni tudjon!

6:41  Mintha érteni tudnának azok, akik mozogni nem tudnak! Ők maguk is, ha ezt belátják, otthagyják őket, mert isteneiknek maguknak sincs értelmük.

6:42  Az asszonyok szalaggal körülövezve ülnek az utak mentén és korpát égetnek.

6:43  Ha aztán valamelyik járókelő magával viszi egyiküket és vele alszik, az a társnője szemére veti, hogy a másikat nem tartották erre méltónak úgy, mint őt, és nem tépték le a szalagját.

6:44  Csalárdság mindaz, ami náluk történik. Hogyan lehetne hát őket isteneknek gondolni vagy mondani?

6:45  Ácsok és aranyművesek készítették őket. Semmi mássá sem lesznek, mint azzá, aminek a mesteremberek akarják.

6:46  Maguk a művészek, akik őket készítik, nem hosszú életűek; lehetnek-e hát istenek azok, amiket ők készítettek?

6:47  Csalárdságot és gyalázatot hagynak hátra utódaiknak.

6:48  Mikor ugyanis háború és veszedelem jön rájuk, a papok azon tanakodnak egymás közt, hogy hová rejtőzzenek el velük.

6:49  Hogyan lehetne tehát isteneknek tartani azokat, akik sem a háborútól nem tudják megszabadítani magukat, sem a veszedelmekből meg nem szabadulnak?

6:50  Mivel arannyal és ezüsttel bevont fából vannak, később megtudja valamennyi nemzet és király, hogy csalárdságok. Nyilvánvalóvá lesz, hogy nem istenek, hanem emberek kezének művei, és semmiféle isteni cselekvés sincs bennük.

6:51  Ki ne tudná hát, hogy nem istenek?

6:52  Királyt nem támasztanak az országnak és esőt sem adnak az embereknek.

6:53  Sem igazságot nem szolgáltatnak, sem az országokat meg nem mentik az igazságtalanságtól, mert tehetetlenek, mint a varjak az ég és a föld között.

6:54  Ha pedig tűzvész üt ki a fából, ezüstből és aranyból való istenek házában, papjaik ugyan elfutnak és megmenekülnek, ők azonban, mint a gerendák, bennégnek.

6:55  Sem a király, sem a harcosok előtt helyt nem állnak: hogyan lehetne tehát azt gondolni vagy elfogadni, hogy istenek?

6:56  Sem tolvajoktól, sem rablóktól nem védik meg magukat a fából és kőből készített és arannyal meg ezüsttel bevont istenek. Akik erősebbek náluk,

6:57  azok elveszik tőlük az aranyat, az ezüstöt és a ruhát, amely betakarja őket, és elmennek, ők pedig nem tudnak segíteni magukon.

6:58  Jobb dolog tehát királynak lenni, mert az megmutathatja erejét, vagy hasznos szerszámnak a házban, mert azzal birtokosa dicsekszik, vagy ajtónak a házban, mert az megvédi mindazt, ami benne van, – mint hamis isteneknek.

6:59  A nap, a hold és a csillagok, amelyek ragyogva világítanak, és arra vannak rendelve, hogy hasznosak legyenek, engedelmeskednek;

6:60  ugyancsak gyönyörűség nézni a villámot is, ha feltűnik, éppúgy a szél is az egész földön fúj.

6:61  Teljesítik a parancsot a felhők is, ha Isten azt parancsolja nekik, hogy járják be az egész földkerekséget.

6:62  Teljesíti a parancsot a felülről küldött tűz is: megemészti a hegyeket és az erdőket. Ők azonban sem szépség, sem erő tekintetében nem hasonlók ezek egyikéhez sem.

6:63  Ezért nem szabad azt gondolni, sem azt mondani, hogy istenek, hiszen nem tudnak sem igazságot szolgáltatni, sem más hasonlót cselekedni az embereknek.

6:64  Mivel tehát tudjátok, hogy nem istenek, ne féljétek őket!

6:65  Mert sem átkot, sem áldást nem mondanak a királyokra.

6:66  Jeleket sem mutatnak az égen a nemzeteknek; sem nem fénylenek, mint a nap, sem nem világítanak, mint a hold.

6:67  Az állatoknak, amelyek födél alá futhatnak és segíthetnek magukon, jobb sorsuk van, mint nekik.

6:68  Tehát mindenképpen nyilvánvaló előttünk, hogy nem istenek; ezért ne féljétek őket!

6:69  Mert mint az uborkaföldön a madárijesztő, amely semmit sem őriz meg, olyanok az ő fából készített, ezüsttel és arannyal bevont isteneik.

6:70  Olyanok azok, mint a kertben a fehér tövis, amelyre minden madár rászáll. Hasonlóképpen olyanok az ő fából való, arannyal és ezüsttel bevont isteneik, mint a sötét helyre kivetett holttest.

6:71  S a bíborról és a bársonyról is, amelyeket a moly megrág rajtuk, tudjátok, hogy nem istenek. Végül ők maguk is felemésztődnek, és gyalázattá lesznek a földön.

6:72  Jobb tehát az igaz embernek, akinek bálványai nincsenek, mert nem lesz része a gyalázatban.