HunKar - Job - 30

30:1  Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

30:2  Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!

30:3  Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.

30:4  A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

30:5  Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.

30:6  Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.

30:7  A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

30:8  Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.

30:9  És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!

30:10  Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.

30:11  Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.

30:12  Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.

30:13  Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.

30:14  Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.

30:15  Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.

30:16  Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.

30:17  Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.

30:18  A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.

30:19  A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

30:20  Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!

30:21  Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.

30:22  Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.

30:23  Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;

30:24  De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?

30:25  Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?

30:26  Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.

30:27  Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.

30:28  Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.

30:29  Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.

30:30  Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.

30:31  Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.