HunKNB - John - 5

5:1  Ezek után ünnepe volt a zsidóknak, és Jézus fölment Jeruzsálembe.

5:2  Van Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy fürdő, amelyet héberül Betezdának neveznek, és öt oszlopcsarnoka van.

5:3  Ezekben feküdt a betegek, vakok, sánták, bénák sokasága.

5:5  Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendő óta beteg volt.

5:6  Mikor Jézus meglátta őt, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta van így, megkérdezte tőle: »Akarsz-e meggyógyulni?«

5:7  A beteg azt felelte: »Uram, nincs emberem, aki, amikor felkavarodik a víz, bevigyen engem a tóba. Mire pedig én odaérek, más megy be előttem.«

5:8  Jézus azt mondta neki: »Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!«

5:9  Az ember azonnal meggyógyult, fogta az ágyát és járni kezdett. Azon a napon pedig szombat volt.

5:10  Ezért a zsidók azt mondták a meggyógyított embernek: »Szombat van, nem szabad az ágyadat vinned.«

5:11  Azt felelte nekik: »Aki meggyógyított engem, ő mondta nekem: ‘Vedd ágyadat, és járj.’«

5:12  Erre megkérdezték tőle: »Ki az az ember, aki neked azt mondta: ‘Vedd ágyadat és járj’?«

5:13  A meggyógyult azonban nem tudta, hogy ki volt az, mert Jézus eltávozott a helyszínen levő tömegből.

5:14  Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: »Íme, meggyógyultál, többé már ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled.«

5:15  Az ember elment, és megvitte a hírt a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt.

5:16  A zsidók pedig üldözni kezdték Jézust azért, mert ezeket szombaton tette.

5:17  Jézus azt felelte nekik: »Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom.«

5:18  Ezért a zsidók még inkább életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának mondta, és egyenlővé tette magát az Istennel.

5:19  Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: A Fiú nem tehet magától semmit, hanem csak azt, amit lát, hogy az Atya cselekszik. Mert amiket ő tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is.

5:20  Az Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok.

5:21  Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és életre kelti, úgy a Fiú is életre kelti, akiket akar.

5:22  Az Atya nem ítél meg senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak adta át,

5:23  hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki őt küldte.

5:24  Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre.

5:25  Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak.

5:26  Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában,

5:27  és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az Emberfia.

5:28  Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát,

5:29  és előjönnek: akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására.

5:30  Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.

5:31  Ha én tanúskodom magamról, tanúságom nem érvényes.

5:32  Más az, aki tanúskodik énrólam, és tudom, hogy igaz az a tanúság, amelyet rólam tesz.

5:33  Ti Jánost kérdeztétek, és ő tanúságot tett az igazságról.

5:34  Nekem azonban nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek.

5:35  Ő égő és világító lámpás volt, és ti egy ideig örvendezni akartatok az ő fényében.

5:36  Nekem nagyobb bizonyítékom van Jánosnál. A tettek, amelyeket az Atya bízott rám, hogy elvégezzek, azok a tettek, amelyeket én viszek végbe, tanúskodnak felőlem, hogy az Atya küldött engem.

5:37  Rólam az Atya tett tanúságot, aki küldött. Ti soha az ő hangját nem hallottátok, sem arcát nem láttátok,

5:38  és az ő igéje nem marad meg bennetek, mert nem hisztek annak, akit ő küldött.

5:39  Vizsgáljátok az Írásokat, hiszen azt gondoljátok, hogy azokban van örök élet számotokra. Éppen azok tesznek tanúságot rólam;

5:40  ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.

5:41  Emberektől nem fogadok el dicsőséget.

5:42  Rólatok viszont tudom, hogy nincs bennetek Isten szeretete.

5:43  Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok el engem. Majd ha más jön a maga nevében, azt elfogadjátok.

5:44  Hogyan is tudnátok hinni ti, akik egymástól kaptok dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely egyedül Istentől van, nem keresitek?

5:45  Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni titeket az Atyánál! Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben reménykedtek.

5:46  Mert ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, mert ő énrólam írt.

5:47  Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én igéimnek?«