HunKNB - John - 12

12:1  Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott a halálból.

12:2  Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál.

12:3  Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával.

12:4  Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt:

12:5  »Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?«

12:6  Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta.

12:7  Jézus ekkor így szólt: »Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára teljesítse azt.

12:8  Mert szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.«

12:9  A zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott a halálból.

12:10  A főpapok pedig azon tanakodtak, hogy Lázárt is megölik,

12:11  mert a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.

12:12  Másnap, amikor a nagy tömeg, amely az ünnepre jött, meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,

12:13  pálmaágakat fogott, eléje ment és kiáltozott: »Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön , és Izrael királya!«

12:14  Jézus pedig talált egy szamárcsikót, felült rá, amint meg van írva:

12:15  »Ne félj, Sion leánya! Íme, királyod jön szamárcsikón ülve!«

12:16  Tanítványai eleinte nem értették ezt, de amikor Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy azt tették vele, ami meg volt róla írva.

12:17  Tanúskodott tehát róla a sokaság, amely vele volt, amikor előhívta Lázárt a sírból, és föltámasztotta őt a halálból.

12:18  A sokaság éppen azért ment eléje, mert hallotta, hogy ezt a jelet művelte.

12:19  A farizeusok akkor így szóltak egymáshoz: »Látjátok, hogy semmire sem mentek? Lám, az egész világ tódul utána!«

12:20  Azok között, akik fölmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen, volt néhány görög is.

12:21  Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából volt, és kérték őt: »Uram, látni szeretnénk Jézust!«

12:22  Fülöp elment és szólt Andrásnak, mire András és Fülöp elmentek, és szóltak Jézusnak.

12:23  Jézus ezt felelte nekik: »Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön.

12:24  Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz.

12:25  Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre.

12:26  Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya.

12:27  Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától? De hiszen ezért jöttem, ezért az óráért.

12:28  Atyám, dicsőítsd meg nevedet!« Erre szózat hangzott az égből: »Már megdicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni.«

12:29  Az ott álló tömeg, amely ezt hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt. Mások így szóltak: »Angyal beszélt hozzá.«

12:30  Jézus azt felelte: »Nem miattam hangzott el ez a szózat, hanem miattatok.

12:31  Ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét.

12:32  Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.«

12:33  Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.

12:34  A tömeg megjegyezte: »Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad. Miért mondod tehát: ‘Az Emberfiát fel kell magasztalni?’ Ki az az Emberfia?«

12:35  Jézus azt felelte nekik: »Már csak kevés ideig van nálatok a világosság. Addig járjatok, amíg tiétek a világosság, hogy a sötétség el ne borítson benneteket. Aki sötétben jár, nem tudja, hová megy.

12:36  Amíg tiétek a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.« Ezeket mondta Jézus, aztán elment és elrejtőzött előlük.

12:37  Jóllehet ennyi jelet művelt a szemük láttára, mégsem hittek benne,

12:38  hogy beteljesedjék Izajás próféta szava, aki ezeket mondta: »Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karja kinek nyilvánult meg?«

12:39  Nem tudtak hinni, mert Izajás ezt is megmondta:

12:40  »Vakká tette a szemüket és megkeményítette szívüket, hogy ne lássanak a szemükkel és ne értsenek a szívükkel, nehogy megtérjenek és meggyógyítsam őket«.

12:41  Ezeket mondta Izajás, mert látta az ő dicsőségét és róla beszélt.

12:42  Mégis, még a főemberek közül is sokan hittek őbenne, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából.

12:43  Mert jobban szerették az emberek megbecsülését, mint az Isten dicsőségét.

12:44  Jézus pedig hangját felemelve így szólt: »Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem.

12:45  És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem.

12:46  Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon.

12:47  Ha pedig valaki hallja az én igéimet, de nem tartja meg, azt nem ítélem el. Mert nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot.

12:48  Van, aki megítélje azt, aki megvet engem, és nem fogadja el igéimet: az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon.

12:49  Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött engem, az Atya, ő parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.

12:50  Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát én beszélek, úgy mondom el, ahogy az Atya mondta nekem.«