HunKar - Luke - 20

20:1  És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,

20:2  És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?

20:3  Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:

20:4  A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?

20:5  Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?

20:6  Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.

20:7  Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.

20:8  És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

20:9  És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.

20:10  És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.

20:11  És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.

20:12  És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.

20:13  Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.

20:14  De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!

20:15  És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?

20:16  Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az!

20:17  Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?

20:18  Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.

20:19  És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.

20:20  Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.

20:21  Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:

20:22  Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?

20:23  Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?

20:24  Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.

20:25  Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.

20:26  És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.

20:27  Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,

20:28  Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.

20:29  Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;

20:30  A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg;

20:31  Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.

20:32  Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.

20:33  A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.

20:34  És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:

20:35  De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:

20:36  Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.

20:37  Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.

20:38  Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.

20:39  Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!

20:40  És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.

20:41  Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?

20:42  Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,

20:43  Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

20:44  Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?

20:45  És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:

20:46  Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;

20:47  Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.