HunUj - Numbers - 32

32:1  Rúben és Gád fiainak igen sok jószága volt. Amikor látták, hogy Jazér és Gileád földje mennyire jószágtartásra való hely,

32:2  akkor Gád és Rúben fiai odamentek Mózeshez és Eleázár paphoz, meg a közösség vezető embereihez, és ezt mondták:

32:3  Atárót, Díbón, Jazér, Nimrá, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón,

32:4  az a föld, amelyet megvert az Úr Izráel közössége előtt, jószágtartásra való föld, szolgáidnak pedig van jószáguk.

32:5  Ha jóindulattal vagy hozzánk - mondták -, hadd kapják meg szolgáid ezt a földet örökségül, és ne vigyél át bennünket a Jordánon!

32:6  Mózes ezt felelte Gád és Rúben fiainak: Ti itt akartok maradni, amikor testvéreitek harcba vonulnak?!

32:7  Miért akarjátok elvenni Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy átkeljenek arra a földre, amelyet az Úr adott nekik?

32:8  Atyáitok is így cselekedtek, amikor elküldtem őket Kádés-Barneából, hogy megtekintsék az országot.

32:9  Fölmentek az Eskól-völgyig, és megnézték az országot, de elvették Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy bemenjenek abba az országba, amelyet nekik adott az Úr.

32:10  Ezért fellángolt az Úr haragja azon a napon, és így esküdött meg:

32:11  Az Egyiptomból feljött férfiak, húszévestől fölfelé, nem látják meg azt a földet, amelyet esküvel ígértem oda Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivel nem követtek engem tökéletesen,

32:12  kivéve Kálébot, a kenizzi Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát, mivel ők tökéletesen követték az Urat.

32:13  Fellángolt az Úr haragja Izráel ellen, hagyta őket bolyongani a pusztában negyven évig, míg ki nem pusztult az az egész nemzedék, amely olyat követett el, ami nem tetszett az Úrnak.

32:14  És most ti, vétkes emberek fajzata, atyáitok nyomdokába léptek, hogy még növeljétek az Úr Izráel ellen fellángolt haragját?!

32:15  Ha elfordultok tőle, még tovább hagyja népét bolyongani a pusztában, és az egész népnek vesztét okozzátok.

32:16  Ekkor közelebb léptek hozzá, és ezt mondták: Csak juhaklokat építünk itt a jószágnak, meg városokat a családunknak,

32:17  de mi magunk hamarosan fölfegyverkezünk, és megyünk Izráel fiai előtt, míg be nem visszük őket a területükre. Csak a családunk lakjék megerősített városokban az ország lakosai miatt.

32:18  Nem térünk vissza házainkba, amíg meg nem kapja minden izráeli a maga örökségét.

32:19  Hiszen mi nem akarunk velük együtt örökséget kapni ott a Jordánon túl, mert már jutott nekünk örökség a Jordánon innen, keleten.

32:20  Mózes így felelt nekik: Ha így cselekesztek, ha fölfegyverkeztek a harcra az Úr színe előtt,

32:21  és átkel a Jordánon minden fegyveres ember az Úr színe előtt, amíg ő ki nem űzi ellenségeit maga elől,

32:22  és ha akkor tértek vissza, amikor meghódol az a föld az Úr előtt, akkor ártatlanok lesztek az Úr és Izráel szemében, és örökségül kapjátok ezt a földet az Úrtól.

32:23  De ha nem így cselekesztek, vétkeztek az Úr ellen. Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek büntetése.

32:24  Építsetek városokat családotoknak és aklokat nyájaitoknak, de amit kimondtatok, azt tegyétek meg!

32:25  Akkor ezt mondták Gád és Rúben fiai Mózesnek: Úgy cselekszenek szolgáid, ahogyan te parancsolod, urunk!

32:26  Családunk, asszonyaink, jószágunk és mindenféle állatunk ott marad Gileád városaiban.

32:27  Szolgáid pedig mindnyájan fegyveresen hadba vonulnak az Úr előtt, ahogyan te, uram, kívánod.

32:28  Mózes parancsot adott Eleázár papnak és Józsuénak, Nún fiának, meg az izráeli törzsek családfőinek,

32:29  és ezt mondta nekik: Ha Gád és Rúben fiai átkelnek veletek a Jordánon, mindnyájan fölfegyverkezve a harcra az Úr színe előtt, és ha majd meghódol az a föld előttetek, akkor adjátok nekik Gileád földjét örökségül.

32:30  Ha azonban nem kelnek át veletek fegyveresen, akkor köztetek kapjanak örökséget Kánaán földjén.

32:31  Gád és Rúben fiai így válaszoltak: Úgy cselekszünk, ahogyan az Úr meghagyta szolgáidnak.

32:32  Mi átkelünk fegyveresen az Úr színe előtt Kánaán földjére, de birtokunk legyen itt, a Jordánon innen.

32:33  Mózes tehát Gád és Rúben fiainak, meg József fiai közül Manassé törzse felének adta Szíhónnak, az emóriak királyának országát és Ógnak, Básán királyának országát, azt a földet a területén levő városokkal együtt, az országban mindenfelé levő városokkal.

32:34  Ott építették föl Gád fiai Díbónt, Atárótot és Aróért,

32:35  Atrót-Sófánt, Jazért és Jogbohát,

32:36  Bét-Nimrát és Bét-Háránt, ezeket az erős városokat és juhaklokat.

32:37  Rúben fiai pedig fölépítették Hesbónt, Elálét és Kirjátaimot,

32:38  Nebót, Baal-Meónt, amelyeknek megváltoztatták a nevét, továbbá Szibmát. Így nevezték el azokat a városokat, amelyeket fölépítettek.

32:39  Manassé fiának, Mákírnak a fiai pedig Gileádba vonultak, és elfoglalták azt. Kiűzték az ott lakó emóriakat.

32:40  Mózes Manassé fiának, Mákírnak adta Gileádot, és az ott telepedett le.

32:41  Manassé másik fia, Jáír fölvonult, és elfoglalta azoknak a sátorfalvait. Elnevezte azokat Jáír sátorfalvainak.

32:42  Nóbah is fölvonult, elfoglalta Kenátot és falvait, és a maga nevéről Nóbahnak nevezte el.