Site uses cookies to provide basic functionality.

OK
PSALMS
Prev Up Next Toggle notes
Chapter 109
Psal HunIMIT 109:1  A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
Psal HunIMIT 109:2  Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
Psal HunIMIT 109:3  És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
Psal HunIMIT 109:4  Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
Psal HunIMIT 109:5  Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
Psal HunIMIT 109:6  Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
Psal HunIMIT 109:7  Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
Psal HunIMIT 109:8  Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
Psal HunIMIT 109:9  Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
Psal HunIMIT 109:10  S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
Psal HunIMIT 109:11  Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
Psal HunIMIT 109:12  Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
Psal HunIMIT 109:13  Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
Psal HunIMIT 109:14  Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
Psal HunIMIT 109:15  Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
Psal HunIMIT 109:16  Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
Psal HunIMIT 109:17  Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
Psal HunIMIT 109:18  Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
Psal HunIMIT 109:19  Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
Psal HunIMIT 109:20  Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
Psal HunIMIT 109:21  Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
Psal HunIMIT 109:22  Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
Psal HunIMIT 109:23  Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
Psal HunIMIT 109:24  Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
Psal HunIMIT 109:25  És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
Psal HunIMIT 109:26  Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
Psal HunIMIT 109:27  Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
Psal HunIMIT 109:28  Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
Psal HunIMIT 109:29  Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
Psal HunIMIT 109:30  Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
Psal HunIMIT 109:31  mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.