HunIMIT - Psalms - 22

22:1  A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól.

22:2  Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?

22:3  Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.

22:4  Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;

22:5  te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.

22:6  Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.

22:7  De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.

22:8  Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.

22:9  Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.

22:10  Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;

22:11  te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.

22:12  Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.

22:13  Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;

22:14  fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.

22:15  Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.

22:16  Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.

22:17  Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;

22:18  megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.

22:19  Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.

22:20  Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!

22:21  Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.

22:22  Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!

22:23  Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.

22:24  Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!

22:25  Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.

22:26  Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.

22:27  Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!

22:28  Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.

22:29  Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.

22:30  Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.

22:31  Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;

22:32  jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!