HunIMIT - Job - 12

12:1  Felélt Jób és mondta:

12:2  Valóban, ti vagytok ám a nép, s veletek kihal a bölcsesség!

12:3  Nekem is van szívem mint nektek, nem esem messze tőletek, hisz kinél nem volnának effélék?

12:4  Nevetségéül vagyok barátnak, ki Istent szólította s ő meghallgatta; nevetségül az igaz, a gáncstalan!

12:5  A balvégzetnek megvetés, a gondtalannak vélekedése szerint, készen áll, a tántorgó lábúaknak.

12:6  Boldogságban vannak a rablók sátrai és biztosság azoké, kik Istent haragítják, azé, ki istenét kezében hordja.

12:7  Azonban kérdezd csak meg a barmot, majd tanít téged, s az ég madarát, majd megjelenti neked;

12:8  vagy szólj a földnek, majd tanít téged, és elbeszélik neked a tenger halai.

12:9  Ki ne tudná mindezekből, hogy az Örökkévaló keze cselekedte ezt;

12:10  kinek kezében van minden élőnek a lelke, s minden ember testének a szelleme.

12:11  Nemde a fül vizsgálja a szavakat s az íny az ételt ízleli meg?

12:12  Aggastyánokban van bölcsesség, s hosszú élet: értelmesség.

12:13  Ő nála van bölcsesség és erő, övé tanács és értelmesség!

12:14  Lám, lerombol s nem építtetik föl, rázár valakire s nem nyittatik ki neki.

12:15  Im elrekeszt vizeket s kiszáradnak – megereszti őket s feldúlják a földet.

12:16  Ő nála van hatalom és üdvösség, övé a tévelygő és a megtévesztő.

12:17  Járatja a tanácsosokat megfosztottan s a bírákat megtébolyítja;

12:18  a királyok kötelékét föloldotta és reákötött övet az ő derekukra;

12:19  járatja a papokat megfosztottan s a szilárdakat elferdíti;

12:20  megvonja a biztosszavúak beszédjét s a véneknek eszét elveszi;

12:21  csúfot önt a nemesekre s a hatalmasoknak kötését meglazítja.

12:22  Feltár mély dolgokat a sötétségből s kihozza világosságra a vakhomályt.

12:23  Nagyra növeszti a nemzeteket s elveszíti, kiterjeszti a nemzeteket és elviszi.

12:24  Szívét veszi az ország népe fejeinek s eltévelyíti úttalan pusztaságban;

12:25  tapogatóznak sötétségben világosság nélkül, s eltévelyíti őket mint a részeget.