HunUj - Job - 30

30:1  Most azonban kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam.

30:2  Mire mentem volna kezük erejével? Hiszen életerejük odalett.

30:3  Ínségtől és éhségtől legyengülve a kopár földet rágják a már régen elpusztult pusztaságon.

30:4  Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük.

30:5  Kiközösítik őket, és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra.

30:6  Völgyek szakadékaiban kell lakniuk, a föld és a sziklák üregeiben.

30:7  A bokrok között kiáltoznak, a csalánok alatt gyülekeznek.

30:8  Bolondok, sőt becstelenek is, akiket korbáccsal vertek ki az országból.

30:9  És most ezek gúnyolódnak rajtam, ezek fecsegnek rólam.

30:10  Utálkozva távolodnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni.

30:11  Mert meglazította íjam húrját, és megalázott az Isten: azért viselkednek zabolátlanul velem szemben.

30:12  Jobb felől csőcselék támad rám, lábamnak gáncsot vetnek, és utat építenek ellenem, hogy megrontsanak.

30:13  Az én ösvényemet meg elrontják, hogy romlásomat siettessék, pedig nincs is segítőjük.

30:14  Mint valami széles résen, úgy törnek ellenem: viharként zúdulnak rám.

30:15  Rémület fog el. Szélvész űzi el méltóságomat, boldogságom eltűnt, mint a felleg.

30:16  Fogytán van már a lelkierőm, a nyomorúság napjai tartanak fogva.

30:17  Éjszaka nyilallás van a csontjaimban, és kínjaim nem csillapodnak.

30:18  Nagy erejével megfogja öltözetemet, ruhámnál fogva megragad.

30:19  Sárba dobott engem, hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz.

30:20  Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz. Eléd állok, de te csak figyelsz engem.

30:21  Kegyetlenné váltál irántam. Erős kézzel üldözöl engem.

30:22  Fölemelsz, és elsodortatsz a széllel, szétmállasztasz a viharban.

30:23  Jól tudom, hogy halálba viszel, abba a házba, ahol minden élő találkozik.

30:24  De a roskadozó nem nyújthatja ki a kezét? Aki veszélyben van, nem kiálthat segítségért?

30:25  Nem sírtam-e, ha valakinek nehéz napja volt? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény miatt?

30:26  Bizony, jót reméltem, és rossz jött. Világosságot vártam, és sűrű homály jött.

30:27  Forr a bensőm, nincs nyugtom, elértek a nyomorúság napjai,

30:28  Feketén járok, de nem a nap hevétől. Fölkelek, hogy segítségért kiáltsak a gyülekezethez.

30:29  A sakálok testvére lettem, és a struccok társa.

30:30  Bőröm megfeketedett, csontom pedig ég a láz miatt.

30:31  Citerám gyászosan szól, sípom síró hangon.