HunUj - Job - 39

39:1  Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?

39:2  Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor ellenek?

39:3  Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól.

39:4  Borjaik megerősödnek, felnőnek a legelőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza.

39:5  Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét?

39:6  A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet.

39:7  Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását.

39:8  A hegyeken keres legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt.

39:9  Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott hál-e jászolodnál?

39:10  Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket?

39:11  Bízhatsz-e benne, mivel nagy az ereje? Rábízhatod-e a munkádat?

39:12  Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja?

39:13  A struccmadár vígan verdes szárnyával, nem gólyaszárny és toll az!

39:14  A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki.

39:15  Elfelejti, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja.

39:16  Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának. Nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága.

39:17  Mert Isten megtagadta tőle a bölcsességet, nem részesítette értelemben.

39:18  De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán.

39:19  Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel?

39:20  Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes.

39:21  Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek.

39:22  Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől.

39:23  Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja.

39:24  Dübörögve, reszketve dobog a földön, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava.

39:25  Nyerít, valahányszor megszólal a kürt, már messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt.

39:26  A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé?

39:27  A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét?

39:28  Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn.

39:29  Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei.

39:30  Fiókái vért szívnak, és ahol sebesültek vannak, ott terem.