HunKar - Job - 33

33:1  No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!

33:2  Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.

33:3  Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.

33:4  Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.

33:5  Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!

33:6  Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.

33:7  Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.

33:8  Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:

33:9  Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.

33:10  Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!

33:11  Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.

33:12  Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!

33:13  Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?

33:14  Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!

33:15  Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;

33:16  Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.

33:17  Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.

33:18  Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.

33:19  Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.

33:20  Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.

33:21  Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.

33:22  És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.

33:23  Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;

33:24  És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!

33:25  Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.

33:26  Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.

33:27  Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;

33:28  Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.

33:29  Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,

33:30  Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.

33:31  Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!

33:32  Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.

33:33  Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!