HunRUF - Luke - 20

20:1  Történt az egyik napon, amikor a templomban tanította a népet, és hirdette az evangéliumot, hogy odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,

20:2  és megkérdezték tőle: Mondd meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?

20:3  Ő pedig így válaszolt nekik: Én is kérdezek tőletek valamit, mondjátok meg nekem:

20:4  Vajon János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől?

20:5  Ők pedig így tanakodtak egymás között: Ha azt mondjuk, mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?

20:6  Ha pedig azt mondjuk, emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt.

20:7  Ezért azt felelték neki, hogy nem tudják, honnan való.

20:8  Erre Jézus így szólt hozzájuk: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.

20:9  Azután ezt a példázatot mondta a népnek: Egy ember szőlőt ültetett, és munkásoknak adta bérbe, majd hosszú időre idegenbe távozott.

20:10  És amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy adják oda neki a részét a szőlő terméséből. De a munkások megverték, és üres kézzel küldték el.

20:11  Azután egy másik szolgát küldött, de azt is megverték, megalázták, és üres kézzel küldték vissza.

20:12  Majd egy harmadikat is küldött, de ezt is megsebesítették és kidobták.

20:13  Akkor így szólt a szőlő gazdája: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, őt talán meg fogják becsülni.

20:14  De mikor meglátták őt a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség!

20:15  És kidobták a szőlőből, majd megölték. Vajon mit fog velük tenni a szőlő ura?

20:16  Eljön, és elpusztítja ezeket a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja. Amikor ezt hallották, így szóltak: Ez nem történhet meg!

20:17  Ő azonban rájuk nézett, és ezt mondta: Akkor mit jelent az Írásnak ez a szava: „A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő”?

20:18  Aki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez a kő ráesik, szétmorzsolja azt.

20:19  Az írástudók és főpapok már abban az órában el akarták őt fogni, de féltek a néptől, mert megértették, hogy róluk mondta ezt a példázatot.

20:20  Ezután szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána. Azok igazaknak tettették magukat, hogy Jézust egy kérdéssel tőrbe csalják, és átadhassák a hatóságnak és a helytartói hatalomnak.

20:21  Ezek megkérdezték tőle: Mester, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját.

20:22  Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?

20:23  Ő azonban felismerte álnokságukat, és így szólt hozzájuk:

20:24  Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta? Ők ezt felelték: A császáré.

20:25  Ő pedig így válaszolt nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!

20:26  Így tehát nem tudták tőrbe csalni a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak.

20:27  Azután odamentek hozzá néhányan a szadduceusok közül, akik tagadják, hogy van feltámadás, és ezt kérdezték tőle:

20:28  Mester, Mózes elrendelte nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének.

20:29  Volt hét testvér. Az első megnősült, de meghalt gyermektelenül.

20:30  Ekkor a második vette el az asszonyt,

20:31  aztán a harmadik, majd sorban mind a hét, de mind úgy haltak meg, hogy nem hagytak maguk után gyermeket.

20:32  Végül meghalt az asszony is.

20:33  Ez az asszony melyikük felesége lesz a feltámadáskor, hiszen mind a hétnek a felesége volt?

20:34  Jézus így válaszolt nekik: E világ fiai házasodnak és férjhez mennek,

20:35  de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek.

20:36  Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és Isten fiaivá lesznek, mivel feltámadnak a halálból.

20:37  Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is rámutatott a csipkebokorról szóló részben, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondta.

20:38  Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él.

20:39  Néhány írástudó ekkor így szólt: Mester, jól mondtad.

20:40  És többé semmit sem mertek kérdezni tőle.

20:41  Ő azonban megkérdezte tőlük: Hogyan mondhatják azt, hogy a Krisztus Dávid Fia?

20:42  Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: „Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobb kezem felől,

20:43  amíg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.”

20:44  Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a Fia?

20:45  Miközben pedig az egész nép hallgatta őt, így szólt a tanítványaihoz:

20:46  Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken, szeretnek a zsinagógákban a főhelyeken ülni és a lakomákon az asztalfőn,

20:47  akik felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.