HunKNB - Nahum

Chapter 1

1:1  Fenyegető jövendölés Ninive ellen. Az elkesi Náhum látomásának könyve.

1:2  Féltékeny és bosszúálló Isten az Úr, bosszúálló és haragvó. Bosszút áll ellenségein az Úr, és hajthatatlan elleneivel szemben.

1:3  Türelmes az Úr, de hatalma félelmetes, egy bűnöst sem hagy büntetlenül. Eljön az Úr viharban és forgószélben, s a felhő a por az ő lába nyomán.

1:4  Rászól a tengerre és kiszárítja, s a folyókat mind kiapasztja. Eltikkad Básán és a Kármel, és elfonnyad a Libanon virágja.

1:5  Megremegnek előtte a hegyek, és reszketnek a halmok; tekintetétől megrendül a föld, s a földkerekség és minden lakója.

1:6  Ki állhat meg haragos színe előtt, ki állhat helyt haragjának tüze előtt? Bosszúja kiárad, mint a tűz, s a kősziklák megolvadnak előtte.

1:7  Jó az Úr és megerősít ő a szorongatás napján, és ismeri a benne bízókat.

1:8  De rohanó vízözönnel vet véget az ellene támadóknak, és ellenségeit a sötétség üldözi.

1:9  Mit terveztek az Úr ellen? Ő hajtja végre a pusztítást! Nem keletkezik kétszer veszedelem!

1:10  Lehetnek, mint az egymásba fonódó tövisek, vagy mint megrészegült tivornyázók: elégnek, mint az egészen száraz tarló.

1:11  Belőled származott az, aki gonosz terveket szőtt az Úr ellen, aki elméjében törvényszegést forgatott.

1:12  Így szól az Úr: »Ha még oly erősek és még oly sokan lesznek is, akkor is levágják őket és elvesznek! Megaláztalak, de nem alázlak meg többé.

1:13  Most összetöröm a vesszejét annak, aki hátadat verdesi, és bilincseidet széttöröm.«

1:14  Rólad pedig ezt parancsolja az Úr: »Nevednek ne támadjon többé utódja! isteneid házából kiirtom a faragott és az öntött bálványokat, elkészítem sírodat, mert becstelen vagy!«

Chapter 2

2:1  Íme, a hegyeken van a jó hírt hozónak lába, azé, aki békét hirdet. Üld meg, Júda, ünnepeidet és váltsd be fogadalmaidat, mert nem halad át többé rajtad Béliál; mindenestül elveszett!

2:2  Felvonul előtted, aki szétszór téged, aki ostrom alá veszi ostromműveidet; »Lesd csak az utat, tedd erőssé derekadat, Szedd össze minden erődet!«

2:3  Mert helyreállítja az Úr Jákob dicsőségét és Izrael dicsőségét egyaránt; bár a pusztítók széjjelszórták őket, és tönkretették csemetéiket.

2:4  Hőseinek pajzsa tűzpiros, seregének emberei karmazsin színű ruhát viselnek; fáklyaként tündöklik harci szekereinek szerszáma, amikor felkészül a hadra, és kocsisai toporzékolnak.

2:5  Az utakon vágtáznak a szekerek, és összetorlódnak a tereken. Olyanok, mint a fáklyák, mint a cikázó villámok.

2:6  Számba veszik a vitézeket, rohannak útjukon; gyorsan felhágnak falaira, és elkészítik a védőtetőt.

2:7  Nyitva állnak a folyóra néző kapuk, a palota rémüldözik.

2:8  Az Úrnőt csupasszá teszik és fogságba viszik, rabszolganői nyögnek majd, mint a galambok, és mellüket verik.

2:9  Ninive olyan, mint a víztároló, amelyből elillant a víz. »Álljatok meg, álljatok meg!« – De egy sincsen, aki megfordulna.

2:10  »Raboljátok el az ezüstöt, raboljátok el az aranyat!« Se szeri, se száma a kincseknek, a mindenféle drága edényeknek.

2:11  Széthányják, széjjeltépik, szerteszaggatják; szívük elcsügged, térdük remeg; teljesen cserben hagyja őket derekuk, és mindannyiuk arca olyan, mint a fekete fazék.

2:12  Hol van hát az oroszlánok búvóhelye s az oroszlánkölykök tanyája, ahová megbújni járt az oroszlán, az oroszlánkölyök, és nem volt, aki felriaszthatta volna?

2:13  Zsákmányolt egykor az oroszlán, hogy jóllakjanak kölykei, és öldösött nőstényei számára; prédával töltötte meg barlangjait, és lakóhelyét zsákmánnyal.

2:14  »Íme, én ellened megyek! – mondja a Seregek Ura. – Füstté égetem szekereidet, oroszlánkölykeidet kard emészti meg; véget vetek a földön zsákmányolásodnak, és nem hallatszik majd többé követeid szava.«

Chapter 3

3:1  Jaj neked, vérnek városa, te egészen hazug; telve vagy fosztogatással, és nem távozik tőled a rablás.

3:2  Csattog az ostor, dübörög a robogó kerék, zihál a ló, száguld a szekér, közelednek a lovasok,

3:3  csillog a kard, villog a lándzsa, tömérdek a sebesült, rengeteg a halott. Nincs száma a holttesteknek, hulláikba botlanak.

3:4  Mert sokat paráználkodott a szép és bájos parázna nő, mert varázslást űzött. Nemzeteket ejtett rabul paráznaságával és nemzetségeket varázslásaival.

3:5  »Íme, én ellened fordulok – mondja a Seregek Ura –, ruhád szegélyét arcodig emelem, és megmutatom meztelenségedet a nemzeteknek, és gyalázatodat az országoknak.

3:6  Utálatosságot halmozok rád, gyalázattal illetlek, és pellengérre állítlak.

3:7  Olyan leszel, hogy mindenki, aki lát, visszatántorodik tőled és így szól: ‘Elpusztult Ninive! Ki sajnálja? Hol is találhatnék olyanokat, akik részvéttel vannak irántad?’

3:8  Vajon különb vagy-e te Nó-Ámonnál, mely a folyók mellett fekszik? – vizek veszik körül, védősánca a tenger, várfala a tenger vize.

3:9  Etiópia volt az erőssége és a végtelen Egyiptom; Afrika és Líbia lakói voltak segítségére.

3:10  És mégis számkivetésbe, fogságba hurcolták, kisdedeit minden utcasarkon a földhöz verdesték; nemesei fölött sorsot vetettek, és minden főemberét bilincsbe verték.

3:11  Te is megrészegülsz és megvetés tárgya leszel; te is oltalmat keresel majd az ellenség elől!

3:12  Minden erődítésed olyan, mint a korán érő fügével megrakott fügefa: ha megrázzák, az evőnek szájába hullanak.

3:13  Íme, hadi néped olyan benned, mint az asszonyok; országod kapui feltárulnak és kinyílnak ellenségeid előtt, tűz emészti meg záraidat.

3:14  Meríts bár magadnak vizet az ostrom idejére, erősítsd meg bár erődítéseidet, eredj bár a sárba, taposd és gyúrd, és készíts téglát:

3:15  ott emészt meg téged a tűz, kiirt a kard, felfal, mint a sáska. Gyűlj bár egybe, mint a sáska, légy bár oly nagyszámú, mint a szöcske,

3:16  legyen bár több a kereskedőd, mint az ég csillaga: a sáska levedli a bőrét és elrepül!

3:17  Őreid annyian vannak, mint a sáskák, és íródeákjaid mint a sáskaraj, melyek a hideg idején meghúzódnak a kerítésekben, de ha felkel a nap, elrepülnek, és nem tudni a helyüket sem, ahol voltak.

3:18  Pásztoraid, Asszúr királya, elszunnyadnak, főembereid szenderegnek, néped a hegyeken bujdosik, és nincs, aki összegyűjthetné őket.

3:19  Nincs orvosság a te romlásodra, gyógyíthatatlan a te sebed! Mindenki, aki hírt hall rólad, tapsol fölötted; hiszen kire nem hatott ki szüntelenül a te gonoszságod?«