HunKNB - Psalms - 22

22:1  A karvezetőnek. A »Szarvastehén hajnalban« dallama szerint. Dávid zsoltára.

22:2  Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Távol van szabadulásomtól hangos jajveszékelésem.

22:3  Én Istenem, kiáltok nappal, de te nem hallgatsz meg, és éjjel is, de nyugtot nem találok.

22:4  Pedig te szent vagy és Izrael dicsérete között laksz.

22:5  Benned bíztak atyáink, bíztak, és te megszabadítottad őket.

22:6  Hozzád kiáltottak és megszabadultak, benned bíztak és meg nem szégyenültek.

22:7  Én azonban féreg vagyok, nem ember, embereknek gyalázata, népnek utálata.

22:8  Aki csak lát, mind gúnyt űz belőlem, félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja:

22:9  »Az Úrban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.«

22:10  Hiszen te vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből, te vagy reménységem anyám emlője óta.

22:11  Rád voltam utalva anyám ölétől, anyám méhétől fogva te vagy az Istenem.

22:12  Ne légy távol tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítséget nyújtana.

22:13  Körülvett engem sok tulok, Básán bikái körülfogtak engem.

22:14  Kitátották felém szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán.

22:15  Szétfolytam, miként a víz, minden csontom kificamodott, szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.

22:16  Ajkam, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába.

22:17  Körülvett engem nagy sereg kutya, a gonoszok zsinatja körülfogott engem. Átlyuggatták kezemet és lábamat,

22:18  megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem,

22:19  elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.

22:20  De te, Uram, ne légy távol tőlem, én erősségem siess segítségemre!

22:21  Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, egyetlenemet a kutyák karmából!

22:22  Ments meg az oroszlán torkából, engem, a megalázottat, a bölény szarvától!

22:23  Hadd hirdessem testvéreimnek nevedet, a gyülekezetben hadd dicsérjelek:

22:24  Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt, Jákob minden utóda, magasztaljátok őt! Félje őt Izrael minden utóda,

22:25  Mert ő nem veti meg és nem nézi le a szegény nyomorúságát, nem fordítja el tőle tekintetét, és meghallgatja, amikor hozzá kiált.

22:26  Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt.

22:27  Jóllakásig esznek majd a szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd őt: »Éledjen fel szívük mindörökre!«

22:28  Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa, és leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja.

22:29  Mert az Úré a királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken.

22:30  Csak őt imádják mind, akik a földben alszanak; leborulnak előtte mindazok, akik a porba leszállnak. Neki él majd a lelkem,

22:31  Neki szolgálnak majd utódaim. Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek,

22:32  az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek: »Így cselekedett az Úr!«