HunIMIT - Job - 29

29:1  És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:

29:2  Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;

29:3  mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!

29:4  Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;

29:5  midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;

29:6  midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.

29:7  Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:

29:8  megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;

29:9  vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;

29:10  előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.

29:11  Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.

29:12  Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.

29:13  Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.

29:14  Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.

29:15  Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;

29:16  apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.

29:17  Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.

29:18  Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;

29:19  gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;

29:20  dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.

29:21  Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.

29:22  Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;

29:23  s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.

29:24  Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.

29:25  Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.