HunKar - Job - 36

36:1  És folytatá Elihu, és monda:

36:2  Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

36:3  Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.

36:4  Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.

36:5  Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.

36:6  Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

36:7  Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

36:8  És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

36:9  Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.

36:10  Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:

36:11  Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.

36:12  Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

36:13  De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.

36:14  Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

36:15  A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

36:16  Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

36:17  De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

36:18  Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

36:19  Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!

36:20  Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.

36:21  Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

36:22  Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?

36:23  Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?

36:24  Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!

36:25  Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

36:26  Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

36:27  Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,

36:28  A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

36:29  De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?

36:30  Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

36:31  Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.

36:32  Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

36:33  Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról. Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.