HunKar - Job - 9

9:1  Felele pedig Jób, és monda:

9:2  Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?

9:3  Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.

9:4  Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?

9:5  A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.

9:6  A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.

9:7  A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.

9:8  A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.

9:9  A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.

9:10  A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.

9:11  Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.

9:12  Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?

9:13  Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.

9:14  Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?

9:15  A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.

9:16  Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;

9:17  A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

9:18  Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.

9:19  Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?

9:20  Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.

9:21  Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.

9:22  Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!

9:23  Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.

9:24  A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?

9:25  Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.

9:26  Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.

9:27  Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:

9:28  Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.

9:29  Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?

9:30  Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:

9:31  Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.

9:32  Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.

9:33  Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!

9:34  Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:

9:35  Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!