HunUj - John - 5

5:1  Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe.

5:2  Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van.

5:3  A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását.

5:4  Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett).

5:5  Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében.

5:6  Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?”

5:7  A beteg így válaszolt neki: „Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem.”

5:8  Jézus azt mondta neki: „Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!”

5:9  És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.

5:10  A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: „Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat.”

5:11  Ő így válaszolt nekik: „Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!”

5:12  Megkérdezték tőle: „Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és járj!?”

5:13  De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt.

5:14  Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: „Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.”

5:15  Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította.

5:16  A zsidók ezért üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezt.

5:17  Jézus így szólt hozzájuk: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.”

5:18  Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.

5:19  Megszólalt tehát Jézus, és ezeket mondta nekik: „Bizony, bizony, mondom néktek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon.

5:20  Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. Sőt még nagyobb feladatokat is fog rábízni, hogy ti csodálkozzatok.

5:21  Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.

5:22  Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át,

5:23  hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte.

5:24  Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.

5:25  Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.

5:26  Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.

5:27  Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.

5:28  Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját,

5:29  és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.

5:30  Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.”

5:31  „Ha én magamról tennék bizonyságot, az én bizonyságtételem nem volna igaz.

5:32  Más az, aki bizonyságot tesz énrólam, és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel rólam tanúskodik.

5:33  Ti elküldtetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról.

5:34  Én azonban nem embertől kapom a bizonyságtételt, hanem azért mondom ezeket, hogy ti üdvözüljetek.

5:35  Ő volt az égő és világító fáklya, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni.

5:36  Nekem azonban Jánosénál nagyobb bizonyságtételem van. Mert a feladatok, amelyeket az Atya rám bízott, hogy teljesítsem azokat, tehát azok a cselekedetek, amelyeket elvégzek: maguk tesznek bizonyságot arról, hogy engem az Atya küldött el.

5:37  De az Atya is, aki elküldött engem, bizonyságot tett rólam. Az ő hangját nem hallottátok soha, arcát sem láttátok,

5:38  és az igéje sincs meg bennetek maradandóan, mert abban, akit ő elküldött, nem hisztek.

5:39  Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot,

5:40  és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.

5:41  Én nem fogadok el dicsőséget emberektől,

5:42  rólatok viszont tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete.

5:43  Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok.

5:44  Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?

5:45  Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben ti reménykedtek.

5:46  Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő.

5:47  Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?”