I CHRONICLES
Chapter 11
I Ch | HunKNB | 11:1 | Összesereglett erre egész Izrael Dávidhoz, Hebronba és azt mondta: »Csontod és húsod vagyunk. | |
I Ch | HunKNB | 11:2 | Tegnap is, tegnapelőtt is, amikor még Saul volt a király, te voltál az, aki kivezetted s bevezetted Izraelt, meg aztán neked mondta az Úr, a te Istened: ‘Te fogod legeltetni népemet, Izraelt, s te leszel fejedelme.’« | |
I Ch | HunKNB | 11:3 | Elment tehát Izrael valamennyi véne a királyhoz, Hebronba és Dávid szövetséget kötött velük Hebronban az Úr előtt, ők pedig felkenték őt Izrael királyává, az Úr szava szerint, amelyet Sámuel által mondott. | |
I Ch | HunKNB | 11:4 | Aztán elment Dávid és egész Izrael Jeruzsálembe, azaz Jebuzba, ahol a jebuziták voltak a föld lakói. | |
I Ch | HunKNB | 11:5 | Ekkor Jebuz lakosai azt mondták Dávidnak: »Ide ugyan be nem jössz.« Ám Dávid elfoglalta Sion várát, azaz a Dávid-várost. – | |
I Ch | HunKNB | 11:6 | Azt mondta: »Aki elsőnek üt agyon egy jebuzitát, fejedelem és vezér lesz.« Elsőnek Joáb, Száruja fia ment fel s fejedelem is lett. – | |
I Ch | HunKNB | 11:8 | és körös-körül kiépítette a várost, a Mellót és környékét, Joáb pedig helyreállította a város többi részét. | |
I Ch | HunKNB | 11:10 | A következők voltak Dávid legfőbb vitézei, akik segítették őt, hogy egész Izrael királyává legyen, az Úr szava szerint, amelyet Izraelnek mondott. | |
I Ch | HunKNB | 11:11 | A következő Dávid vitézeinek jegyzéke: Jesbaám, Hakámoni fia, aki a harminc között a legfőbb volt. Ő emelte fel dárdáját háromszáz ember felett, akiket egyetlen ütközetben sebesített meg. | |
I Ch | HunKNB | 11:12 | Utána következik az áhohita Eleazár, az ő atyai nagybátyjának a fia, a három legkiválóbb egyike. | |
I Ch | HunKNB | 11:13 | Ő volt Dáviddal Feszdomimban, amikor a filiszteusok odagyűltek viadalra. Ennek a vidéknek a szántóföldje tele volt árpával, s a nép megfutamodott a filiszteusok színe elől. | |
I Ch | HunKNB | 11:14 | Ők azonban megálltak a szántóföld közepén, megoltalmazták a mezőt, megverték a filiszteusokat és az Úr nagy győzelmet szerzett népének. | |
I Ch | HunKNB | 11:15 | Egyszer, amikor a filiszteusok a Refaim völgyben táboroztak, lementek hárman a harminc legfőbb közül ahhoz a sziklához, ahol Dávid tartózkodott, az adullámi barlanghoz. | |
I Ch | HunKNB | 11:17 | Dávid vágyakozva azt mondta: »Ó, bárcsak adna nekem valaki vizet abból a vízveremből, amely Betlehemben, a kapunál van.« | |
I Ch | HunKNB | 11:18 | Erre ez a három keresztülvágta magát a filiszteusok táborán, s vizet merített abból a vízveremből, amely Betlehemben, a kapunál volt, s elvitte Dávidnak, hogy igyék. Ő azonban nem akarta meginni, hanem italáldozatként bemutatta az Úrnak, | |
I Ch | HunKNB | 11:19 | mondván: »Távol legyen tőlem, hogy ilyesmit cselekedjem Istenem színe előtt és megigyam ezeknek a férfiaknak a vérét: hiszen életük kockáztatásával hozták nekem ezt a vizet.« Éppen ezért nem is akarta meginni. Ilyeneket művelt a három vitéz. | |
I Ch | HunKNB | 11:20 | Abizáj, Joáb fivére volt a legfőbb a három között: ő emelte fel dárdáját háromszáz megsebesített ember felett, ő volt a három között a legnevesebb, | |
I Ch | HunKNB | 11:21 | s a második három között a leghíresebb és a legfőbb, de az első hármat nem érte utol. | |
I Ch | HunKNB | 11:22 | Utána következik a nagy tetteket cselekvő Benája, Jojádának, egy vitéz embernek a fia, aki Kábszeélből származott: ő ütötte le a két moábi Arielt, s ő ment le s ölte meg a veremben az oroszlánt a hóesés idején. | |
I Ch | HunKNB | 11:23 | Ugyancsak ő ütötte le azt az egyiptomi embert, akinek magassága öt könyöknyi volt s akinek olyan dárdája volt, mint a takácsok zugolyfája: lement ugyanis hozzá egy szál bottal, kiragadta a kezében tartott dárdát és megölte őt tulajdon dárdájával. | |
I Ch | HunKNB | 11:25 | s a harminc között a legelső, de azt a hármat nem érte utol. Dávid őt titkos tanácsosává tette. | |
I Ch | HunKNB | 11:26 | A hadsereg vitézei a következők voltak: Aszaél, Joáb fivére, továbbá Elhanán, az ő betlehemi nagybátyjának fia, | |