HunRUF - Job - 30

30:1  Most azonban kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam.

30:2  Mire mentem volna kezük erejével? Hiszen életerejük odalett.

30:3  Ínségtől és éhségtől legyengülve a kopár földet rágják a már régen elpusztult pusztaságon.

30:4  Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük.

30:5  Kiközösítik őket, és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra.

30:6  Völgyek szakadékaiban kell lakniuk, a föld és a sziklák üregeiben.

30:7  A bokrok között kiáltoznak, bogáncskórók alatt gyülekeznek.

30:8  Esztelen senkiházik, akiket korbáccsal vertek ki az országból.

30:9  És most ezek gúnyolódnak rajtam, és köszörülik rajtam a nyelvüket.

30:10  Utálkozva húzódnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni.

30:11  Meglazította Isten íjamon a húrt, és megalázott engem, ezért bánnak velem zabolátlanul.

30:12  Jobb felől csőcselék támad rám, lábamnak gáncsot vetnek, és pusztulásom útját egyengetik.

30:13  Ösvényemet felszaggatják, romlásomon fáradoznak, és nincs, aki megfékezze őket.

30:14  Mint valami széles résen, úgy törnek ellenem: romba dőlt falak közt zúdulnak rám.

30:15  Rémület tört rám, és úgy űzte el méltóságomat, mint a szélvész; boldogságom eltűnt, mint a felleg.

30:16  Fogytán van már a lelkierőm, a nyomorúság napjai tartanak fogva.

30:17  Éjszaka nyilallnak csontjaimban, és kínjaim nem csillapodnak.

30:18  Hatalmas erővel kapta el ruhámat, szorosan átkarolt derekamnál fogva,

30:19  és belevert a sárba; hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz.

30:20  Segítségért kiáltok hozzád, de te nem válaszolsz. Ott állok előtted, de észre sem veszel.

30:21  Kegyetlenné váltál irántam. Erős kézzel üldözöl engem.

30:22  Fölemelsz, és elsodorsz a széllel, szétmállasztasz a viharban.

30:23  Jól tudom, hogy halálba viszel, abba a házba, ahol minden élő találkozik.

30:24  De a roskadozó nem nyújthatja ki a kezét? Aki veszélyben van, nem kiálthat segítségért?

30:25  Nem sírtam-e azért, kire nehéz napok jártak? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény miatt?

30:26  Bizony, jót reméltem, de rossz következett. Világosságot vártam, és sűrű homály jött.

30:27  Nyugtalanság tört rám, mely nem csillapodik; elértek a nyomorúság napjai,

30:28  feketén járok, de nem a nap hevétől. Fölkelek, és segítségért kiáltok a gyülekezetben.

30:29  A sakálok testvére lettem és a struccok társa.

30:30  Bőröm megfeketedett, és hámlik le rólam, csontom pedig ég a láz miatt.

30:31  Citerám gyászosan szól, sípom síró hangon.