HunRUF - Job - 39

39:1  Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?

39:2  Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor jön el ellésük ideje?

39:3  Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól.

39:4  Borjaik megerősödnek, felnőnek a mezőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza.

39:5  Ki engedte szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét?

39:6  A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet.

39:7  Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását.

39:8  A hegyeken keres magának legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt.

39:9  Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott tölti az éjszakát jászolodnál?

39:10  Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket?

39:11  Bízhatsz-e benne, mivel olyan erős? Rábízhatod-e a munkádat?

39:12  Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja?

39:13  Vígan verdes szárnyával a strucc, pedig nem gólya szárnya és tolla az!

39:14  A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki.

39:15  Elfelejti, hogy ráléphetnek, és a mezei vad eltaposhatja.

39:16  Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának; nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága.

39:17  Mert Isten megtagadta a bölcsességet tőle, nem részesítette értelemben.

39:18  De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán.

39:19  Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel?

39:20  Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes.

39:21  Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek.

39:22  Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől.

39:23  Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja.

39:24  Döngve, toporogva kapálja a földet, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava.

39:25  Boldogan nyerít, ha meghallja a kürtöt, messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt.

39:26  A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé?

39:27  A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét?

39:28  Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn.

39:29  Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei.

39:30  Fiókái vért szürcsölgetnek, és ahol holttest van, ő is ott terem.