HunUj - Job - 9

9:1  Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:

9:2  Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?

9:3  Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni.

9:4  Ki olyan bölcs szívű és hatalmas erejű, hogy ellene szegülve épségben tudna maradni?

9:5  Hegyeket mozdít el, és nem tudják, hogy ő forgatta föl haragjában.

9:6  Megrendíti helyén a földet, oszlopai megrendülnek.

9:7  Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és pecséttel zárja le a csillagokat.

9:8  Egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein.

9:9  Ő alkotta a Nagymedvét és a Kaszás-csillagot, a Fiastyúkot és Dél csillagait.

9:10  Hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul.

9:11  Elvonul fölöttem, de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre.

9:12  Ha elragad valamit, ki akadályozhatja meg? Ki mondhatja neki: Mit teszel?

9:13  Isten nem vonja vissza haragját, meghunyászkodnak előtte a szörnyeteg segítői is.

9:14  Hát én hogy válaszolhatnék neki, hogy válogathatnám meg szavaimat vele szemben?

9:15  Ha igazam volna, sem válaszolhatnék neki; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene.

9:16  Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra.

9:17  Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet.

9:18  Lélegzetet sem hagy vennem, hanem keserűséggel lakat jól.

9:19  A hatalmaskodó erőszakra azt mondja: Itt vagyok! A törvénykezésre pedig: Ki idézhet meg engem?

9:20  Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak tartana.

9:21  Feddhetetlen vagyok! Nem törődöm magammal, megvetem az életemet.

9:22  Mindegy! - azt mondom tehát: Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek.

9:23  Ha ostora hirtelen megöl, gúnyolja az ártatlanok csüggedését.

9:24  Bűnös ember kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Ki teszi ezt, ha nem ő?

9:25  Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót.

9:26  Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára.

9:27  Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat,

9:28  megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak.

9:29  Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába?

9:30  Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet,

9:31  akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem.

9:32  Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Menjünk törvénybe egymással!

9:33  Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét.

9:34  Ha levenné rólam vesszejét, és rettentése nem ijesztene,

9:35  akkor beszélnék, és nem félnék tőle. De magamtól ez nem lehetséges.