HunIMIT - Psalms - 104

104:1  Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.

104:2  Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.

104:3  Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.

104:4  Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.

104:5  Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.

104:6  Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;

104:7  dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –

104:8  felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.

104:9  Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.

104:10  Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.

104:11  Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.

104:12  Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.

104:13  Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.

104:14  Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,

104:15  és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.

104:16  Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;

104:17  ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.

104:18  A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.

104:19  Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;

104:20  szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.

104:21  Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.

104:22  Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.

104:23  Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.

104:24  Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.

104:25  Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.

104:26  Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.

104:27  Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –

104:28  Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.

104:29  Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.

104:30  Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.

104:31  Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!

104:32  Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.

104:33  Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!

104:34  Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.

104:35  Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!