HunIMIT - Job - 28

28:1  Mert van az ezüstnek eredete és helye az aranynak, ahol olvasztják;

28:2  a vasat a porból veszik és rézzé öntik meg a követ.

28:3  Véget vetett a sötétségnek és végesvégig kutatja át a homálynak és vakhomálynak kövét.

28:4  Aknát tört távol a lakóktól; a kik elfelejtvék a lábtól, lebegtek, bolyongtak, távol a halandóktól.

28:5  A föld – belőle ered a kenyér, s alatta fel van dúlva, mint tűzzel.

28:6  Zafírnak helye az ő kövei, s aranyporai vannak.

28:7  Ösvény az, melyet nem ismer ragadozó madár s nem villant rá a sólyom szeme;

28:8  nem tiporták meg a büszke vadak, nem vonult el rajta oroszlán.

28:9  A kovára nyújtotta ki kezét, feldúlta tövükből a hegyeket.

28:10  A sziklákban csatornákat hasított s minden drágaságot meglátott a szeme.

28:11  Hogy ne könnyezzenek, elkötötte a vízereket s a rejtelmet napvilágra hozza.

28:12  De a bölcsesség honnan található és merre van az értelem helye?

28:13  Halandó nem ismeri a becsét a nem található az élők országában.

28:14  A mélység mondta: nincs bennem, s a tenger mondta: nincsen nálam.

28:15  Finom arany nem adható helyébe s árául nem mérhető le ezüst;

28:16  nem mérhető föl Ófir színaranyával, drága sóhammal és zafírral;

28:17  nem ér fel vele arany és üveg, se nem cserében érte aranyedény;

28:18  a korál és kristály nem is említhető, s a bölcsesség birtoka gyöngyöknél külőmb;

28:19  nem ér fel vele Kús topáza, tiszta színarannyal nem mérhető fel.

28:20  A bölcsesség tehát honnan jön, s merre van az értelem helye?

28:21  El van az rejtve minden élőnek szeme elől, s az ég madarai elől eltakarva.

28:22  Enyészet és halál mondták: füleinkkel hallottuk hírét.

28:23  Isten érti az útját és ő tudja helyét.

28:24  Mert ő a föld széléig tekint, a mi az egész ég alatt van, látja,

28:25  hogy a szélnek súlyát szabja, s a vizet mérték szerint határozza meg.

28:26  Midőn az esőnek törvényt szabott és tat a mennydörgő villámnak:

28:27  akkor látta őt, számba foglalta, megállapította, át is kutatta;

28:28  és mondta az embernek: lám, az Istenfélelem – az bölcsesség, s a rossztól távozni – értelem.