HunKNB - Job - 33

33:1  Halljad tehát, Jób, beszédemet, és figyelj minden szavamra!

33:2  Íme, megnyitom számat, szóljon nyelvem torkomban!

33:3  Becsületes szívből jönnek szavaim, és tiszta véleményt hirdet ajkam.

33:4  Isten lehelete alkotott, s a Mindenható fuvallata éltet engem.

33:5  Ha tudsz, csak felelj meg nekem és állj ki velem szemben.

33:6  hisz engem is Isten alkotott, mint téged, ugyanolyan agyagból alkotott engem is,

33:7  a tőlem való félelem ne rettentsen meg téged, és ékesszólásom ne legyen terhedre!

33:8  Nos, te azt mondtad fülem hallatára, hallottam beszéded szavát:

33:9  ‘Tiszta vagyok és bűntelen, mocsok nélkül és nincs gonoszság bennem!

33:10  Íme, ő vádakat talál ki ellenem és ellenségének néz engem!

33:11  Béklyóba szorítja lábamat és figyeli minden utamat!’

33:12  Ez az, amiben nincs igazad, felelem neked, mert Isten különb az embernél.

33:13  Azért perelsz vele, mert egyetlen szavadat sem méltatta válaszra?

33:14  Egyszer szól Isten, és nem hozza elő ugyanazt másodszor:

33:15  álom által, éjjeli látomásban, amikor mély álom száll az emberekre, s az ágyon szenderegnek;

33:16  megnyitja akkor az emberek fülét és megintve fegyelemre tanítja őket,

33:17  hogy eltérítse az embert tetteitől, és megszabadítsa a kevélységtől,

33:18  hogy visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét, hogy ne rohanjon kardba.

33:19  Meg is feddi őt még fájdalommal az ágyban, és megfonnyasztja minden csontját,

33:20  úgy, hogy megutálja élete a kenyeret, és lelke a régi kedvelt ételt;

33:21  húsa elsorvad, csontjai pedig, amelyek be voltak borítva, előtűnnek.

33:22  Lelke a sírveremhez közeledik, és élete a halálthozókhoz.

33:23  De ha közbenjár érte egy angyal, csak egy az ezer közül, hogy hírül adja az embernek kötelességét,

33:24  megkönyörül majd rajta és mondja: ‘Engedd őt szabadon, hogy ne szálljon a sírverembe, megtaláltam már, amiért neki kegyelmezzek.’

33:25  Ha el is sorvadt teste a büntetésektől, újra kezdi ifjúsága napjait.

33:26  Könyörög Istenhez, és ő kegyébe fogadja, hogy ujjongva láthassa arcát, és visszaadja az embernek igazságát.

33:27  Körültekint az emberek között és mondja: ‘Vétkeztem és valóban helytelenül cselekedtem, de nem bűnhődtem, amint méltó voltam:

33:28  megváltotta lelkemet, hogy ne szálljon a sírverembe, hanem éljek és lássam a napvilágot!’

33:29  Íme, mindezeket cselekszi Isten, kétszer is, akár háromszor is az emberrel,

33:30  hogy visszarántsa lelkét az enyészettől, hogy megvilágítsa az élők napfényével.

33:31  Figyelmezz, Jób, és hallgass rám! Légy csendben, hadd beszéljek én!

33:32  Ha van mondanivalód, felelj meg nekem, beszélj, mert szívesen adnék neked igazat.

33:33  Ha pedig nincs mit mondanod, hallgass engem, légy csendben, majd bölcsességre tanítalak!«