HunRUF - Matthew - 22

22:1  Jézus ismét példázatokban beszélt hozzájuk:

22:2  Hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.

22:3  Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.

22:4  Ekkor újabb szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ünnepi lakomát, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van, jöjjetek a menyegzőre!

22:5  De némelyek, ezzel mit sem törődve, elmentek: egyik a földjére, a másik a kereskedésébe.

22:6  A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket.

22:7  A király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette.

22:8  Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.

22:9  Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!

22:10  A szolgák ki is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.

22:11  Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve,

22:12  és így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád! Az pedig hallgatott.

22:13  Akkor a király ezt mondta szolgáinak: Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.

22:14  Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.

22:15  Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy egy kérdéssel fogják tőrbe csalni.

22:16  Elküldték tehát hozzá a Heródes-pártiakkal együtt a tanítványaikat, akik ezt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz ember vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és nem törődsz azzal, hogy ki mit mond, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét.

22:17  Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem?

22:18  Jézus pedig felismerve gonoszságukat, így szólt: Képmutatók, miért kísértetek engem?

22:19  Mutassátok nekem az adópénzt! Azok pedig odavittek neki egy dénárt.

22:20  Ő megkérdezte tőlük: Kié ez a kép és ez a felirat?

22:21  Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!

22:22  Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, és otthagyva őt, elmentek.

22:23  Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt:

22:24  Mester! Mózes ezt mondta: „Ha valaki úgy hal meg, hogy nincs fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.”

22:25  Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, a feleségét testvérére hagyta.

22:26  Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymás után mind a hét.

22:27  Végül meghalt az asszony is.

22:28  A feltámadáskor tehát a hét közül melyiké lesz az asszony, hiszen mindegyiké volt?

22:29  Jézus így válaszolt nekik: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát.

22:30  Mert a feltámadáskor nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.

22:31  A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek:

22:32  „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene”? Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké.

22:33  Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.

22:34  Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek.

22:35  Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle:

22:36  Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?

22:37  Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.”

22:38  Ez az első és a nagy parancsolat.

22:39  A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”

22:40  E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

22:41  Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus:

22:42  Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia? Ezt felelték: Dávidé.

22:43  Ő azt kérdezte: Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által urának, amikor ezt mondja:

22:44  „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!”

22:45  Ha tehát Dávid Urának nevezi őt, miképpen lehet a fia?

22:46  De senki sem tudott neki válaszolni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva senki sem merte őt megkérdezni többé.