HunKNB - Job - 9

9:1  Felelt Jób, és így szólt:

9:2  »Bizony tudom, hogy úgy van, és hogy nem lehet igaza az embernek Istennel szemben;

9:3  ha vele pörbe szállni kíván, ezer közül egyre sem tud neki megfelelni.

9:4  Bölcs szívű ő és hatalmas erejű; ki maradhat bántódás nélkül, ha ellene szegül?

9:5  Elmozdít ő hegyeket, úgyhogy észre sem veszik, felforgatja őket haragjában;

9:6  kimozdítja helyéből a földet, úgyhogy megrendülnek oszlopai;

9:7  meghagyja a napnak és fel nem kel, és pecsét alá helyezi a csillagokat;

9:8  egyedül feszítette ki az égboltot és taposott a tenger hullámain;

9:9  ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszást, a Fiastyúkot és a Dél Csillagát;

9:10  nagyokat cselekszik, amiket nem lehet kifürkészni, csodás dolgokat, amelyeket nem lehet megszámlálni.

9:11  Ha eljön hozzám, nem látom; ha elmegy, nem veszem észre.

9:12  Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni? Vagy ki mondhatja neki: ‘Ezt miért teszed?’

9:13  Isten nem vonja vissza haragját, és alatta meghajolnak Rahab szolgái.

9:14  Mi vagyok tehát én, hogy megfelelhetnék neki, és szavakat találhatnék vele szemben?

9:15  Ha igazam volna, sem tudnék neki megfelelni, hanem inkább kérlelnem kellene bírámat.

9:16  Ha pedig velem, aki hozzá kiáltok, szóba állna, nem hinném, hogy hallgatna szavamra;

9:17  mert fergeteggel zúz össze engem, és sokasítja sebeimet ok nélkül is;

9:18  nem enged lélegzethez jutni, és betölt engem keservekkel.

9:19  Ha erőről van szó: ő a legerősebb, ha az ítélet igazságáról: senki sem mer mellettem tanúskodni.

9:20  Ha igazolni akarnám magamat, saját szám kárhoztatna, ha megmutatnám ártatlanságomat, engem bűnösnek bizonyítana.

9:21  Ha ártatlan is vagyok, nem veszek erről tudomást. Meguntam életemet!

9:22  Egyre megy! mondom ezért magamban, ő jámbort és bűnöst egyaránt elemészt!

9:23  Ha ostorral sújt, öljön meg egyszerre, és ne nevessen ártatlanok bűnhődésén!

9:24  Bűnös kézre került a föld, bírái arcát betakarja; kicsoda tenné ezt, ha nem ő?

9:25  Napjaim futárnál is gyorsabbak voltak, elrohantak és nem láttak boldogságot!

9:26  Repülnek, mint a nádcsónak, mint a sas, amely lecsap étkére.

9:27  Ha felteszem magamban: Dehogy beszélek így! Más arcot öltök és vidám leszek:

9:28  akkor is iszonnyal gondolok minden kínomra, és tudom, hogy nem kíméled a bűnöst.

9:29  Ha úgyis bűnösnek kell lennem, miért fáradok hiába?

9:30  Mosakodnám bár a hó levében, és még oly tisztán ragyogna is kezem,

9:31  akkor is szennybe mártanál, úgyhogy ruháim undorodnának tőlem.

9:32  Mert nem ember ő, mint én, akinek megfelelnék, sem olyan, hogy velem egy sorban mehetne törvény elé;

9:33  nincs, aki mindegyikünket felelősségre vonja, aki kezét tehetné mindkettőnkre.

9:34  Távoztassa csak tőlem pálcáját, hogy félelme ne rémítsen,

9:35  akkor beszélnék én és nem félnék tőle, mert félelem közepette nem tudok felelni.