HunKar - Luke - 2

2:1  És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.

2:2  Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.

2:3  Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.

2:4  Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;

2:5  Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.

2:6  És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.

2:7  És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.

2:8  Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.

2:9  És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.

2:10  És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:

2:11  Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

2:12  Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.

2:13  És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:

2:14  Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!

2:15  És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.

2:16  Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.

2:17  És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.

2:18  És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.

2:19  Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.

2:20  A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.

2:21  És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.

2:22  Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.

2:23  (A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),

2:24  És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.

2:25  És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.

2:26  És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.

2:27  És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,

2:28  Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:

2:29  Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:

2:30  Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,

2:31  A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;

2:32  Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.

2:33  József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.

2:34  És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak;

2:35  Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.

2:36  És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,

2:37  És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.

2:38  Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.

2:39  És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.

2:40  A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.

2:41  Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.

2:42  És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;

2:43  És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;

2:44  Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;

2:45  És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.

2:46  És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.

2:47  És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.

2:48  És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.

2:49  Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?

2:50  De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.

2:51  És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.

2:52  Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.