HunKNB - Matthew - 22

22:1  Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk:

22:2  »Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának.

22:3  Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni.

22:4  Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: ‘Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre.’

22:5  De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után,

22:6  a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték.

22:7  Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette.

22:8  Azután azt mondta a szolgáinak: ‘A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.

22:9  Menjetek hát ki a bekötő utakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.’

22:10  A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel.

22:11  Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve.

22:12  Azt mondta neki: ‘Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?’ Az nem szólt semmit.

22:13  Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: ‘Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!’

22:14  Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.«

22:15  Ekkor a farizeusok elmentek és kitervelték, hogy hogyan csalják őt tőrbe szóval.

22:16  Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: »Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy és az Isten útját az igazság szerint tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét.

22:17  Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?«

22:18  Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: »Miért kísértetek engem, ti képmutatók!

22:19  Mutassátok meg nekem az adópénzt!« Azok odahoztak neki egy dénárt.

22:20  Ekkor megkérdezte tőlük: »Kié ez a kép és a felirat?«

22:21  Azt felelték neki: »A császáré.« Erre azt mondta nekik: »Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.«

22:22  Azok ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt és elmentek.

22:23  Azon a napon odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt:

22:24  »Mester! Mózes azt mondta: ‘Ha valaki meghal gyermekek nélkül, akkor a testvére vegye magához a feleségét, és támasszon utódot testvérének’ .

22:25  Nos, volt nálunk hét testvér. Az első megnősült, de meghalt, és nem lévén utóda, ráhagyta a feleségét a testvérére.

22:26  Hasonlóan a második és a harmadik is, sőt, mind a hét.

22:27  Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony is.

22:28  A feltámadáskor melyiknek lesz a felesége a hét közül? Hiszen mindegyiké volt.«

22:29  Jézus így válaszolt nekik: »Tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát.

22:30  A feltámadottak ugyanis nem nősülnek, és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.

22:31  Nem olvastátok a halottak feltámadásáról, amit Isten mondott nektek:

22:32  ‘Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?’ Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.«

22:33  Mikor a tömeg ezt meghallotta, csodálkozott a tanításán.

22:34  Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyűltek egy csoportba,

22:35  és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle:

22:36  »Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?«

22:37  Ő azt felelte neki: »‘Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből’ .

22:38  Ez a legnagyobb, az első parancs.

22:39  A második hasonló ehhez: ‘Szeresd felebarátodat, mint önmagadat’ .

22:40  Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.«

22:41  Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus megkérdezte őket:

22:42  »Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia ő?« Azt felelték neki: »Dávidé.«

22:43  Erre megkérdezte tőlük: »Akkor Dávid miért hívja őt a Lélek által Úrnak, amikor így szól:

22:44  ‘Így szól az Úr az én Uramhoz: Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet’.

22:45  Ha tehát Dávid Úrnak hívja őt, hogyan lehet az ő fia?«

22:46  Senki sem tudott válaszolni neki egy szót sem, és attól a naptól fogva senki nem merte őt többé kérdezni.