HunIMIT - Psalms - 69

69:1  A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól.

69:2  Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.

69:3  Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.

69:4  Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.

69:5  Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.

69:6  Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.

69:7  Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.

69:8  Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;

69:9  elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.

69:10  Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.

69:11  Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;

69:12  öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.

69:13  Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.

69:14  De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.

69:15  Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.

69:16  Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.

69:17  Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.

69:18  S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.

69:19  Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.

69:20  Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.

69:21  Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.

69:22  Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.

69:23  Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.

69:24  Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.

69:25  Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.

69:26  Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.

69:27  Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.

69:28  Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.

69:29  Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.

69:30  Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.

69:31  Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,

69:32  az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.

69:33  Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!

69:34  Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.

69:35  Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:

69:36  mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;

69:37  és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.