HunKar - Psalms - 107

107:1  Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.

107:2  Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;

107:3  És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.

107:4  Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.

107:5  Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.

107:6  De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.

107:7  És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.

107:8  Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,

107:9  Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!

107:10  A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;

107:11  Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;

107:12  Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.

107:13  De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.

107:14  Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.

107:15  Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,

107:16  Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!

107:17  A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.

107:18  Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.

107:19  De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.

107:20  Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.

107:21  Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,

107:22  És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!

107:23  A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,

107:24  Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.

107:25  Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.

107:26  Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.

107:27  Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.

107:28  De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.

107:29  Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.

107:30  És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.

107:31  Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!

107:32  És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!

107:33  Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;

107:34  Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.

107:35  Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.

107:36  És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.

107:37  És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.

107:38  És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.

107:39  De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.

107:40  Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.

107:41  De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.

107:42  Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.

107:43  A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!