HunUj - John - 4

4:1  Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János -

4:2  bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai -,

4:3  elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába.

4:4  Samárián kellett pedig átmennie,

4:5  és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek.

4:6  Ott volt Jákób forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt.

4:7  Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: „Adj innom!”

4:8  Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

4:9  A samáriai asszony ezt mondta: „Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?” Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal.

4:10  Jézus így válaszolt: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom!, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.”

4:11  Az asszony így szólt hozzá: „Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd az élő vizet?

4:12  Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?”

4:13  Jézus így válaszolt neki: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,

4:14  de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”

4:15  Az asszony erre ezt mondta: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni.”

4:16  Jézus így szólt hozzá: „Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza!”

4:17  Az asszony így válaszolt: „Nincs férjem.” Jézus erre ezt mondta: „Jól mondtad, hogy férjed nincs,

4:18  mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál.”

4:19  Az asszony ekkor így felelt: „Uram, látom, hogy próféta vagy.

4:20  A mi atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell.”

4:21  Jézus így válaszolt: „Higgy nekem asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.

4:22  Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad.

4:23  De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.

4:24  Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.”

4:25  Az asszony így felelt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent.”

4:26  Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”

4:27  Tanítványai éppen ekkor jöttek meg, és csodálkoztak azon, hogy asszonnyal beszél, de mégsem mondta egyikük sem: „Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?”

4:28  Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek:

4:29  „Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ez-e a Krisztus?”

4:30  Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.

4:31  Közben kérték őt a tanítványai: „Mester, egyél!”

4:32  Ő pedig azt mondta nekik: „Nekem van eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok.”

4:33  A tanítványok erre egymást kérdezték: „Valaki talán hozott neki enni?”

4:34  Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját.

4:35  Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra.

4:36  Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató.

4:37  Mert ebben az esetben igaz a közmondás, hogy: más a vető, és más az arató.

4:38  Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.”

4:39  Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: „Megmondott nekem mindent, amit tettem.”

4:40  Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig.

4:41  Az ő szavának sokkal többen hittek,

4:42  az asszonynak pedig meg is mondták: „Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.”

4:43  Két nap múlva pedig elment onnan Galileába,

4:44  bár maga Jézus tett bizonyságot arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában.

4:45  Mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták őt azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak.

4:46  Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia.

4:47  Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van.

4:48  Erre Jézus ezt mondta neki: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.”

4:49  A királyi tisztviselő újra kérte őt: „Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem.”

4:50  Jézus erre így válaszolt: „Menj el, a te fiad él.” Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.

4:51  Még útban volt hazafelé, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él.

4:52  Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Azt mondták neki, hogy tegnap délután egy órakor hagyta el a láz.

4:53  Megállapította tehát az apa, hogy éppen abban az órában, amelyben ezt mondta neki Jézus: „A te fiad él.” És hitt ő, valamint egész háza népe.

4:54  Ezt pedig második jelként tette Jézus, miután megérkezett Júdeából Galileába.