HunKar - Job - 31

31:1  Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

31:2  És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

31:3  Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?

31:4  Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

31:5  Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

31:6  Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

31:7  Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

31:8  Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!

31:9  Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

31:10  Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.

31:11  Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.

31:12  Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.

31:13  Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

31:14  Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

31:15  Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

31:16  Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

31:17  És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

31:18  Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!

31:19  Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

31:20  Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

31:21  Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

31:22  A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

31:23  Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!

31:24  Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

31:25  Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

31:26  Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

31:27  És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

31:28  Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

31:29  Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

31:30  (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)

31:31  Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?

31:32  (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)

31:33  Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:

31:34  Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!

31:35  Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

31:36  Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

31:37  Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

31:38  Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

31:39  Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

31:40  Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.