HunKNB - Luke - 2

2:1  Történt pedig azokban a napokban: Rendelet ment ki Augusztusz császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség.

2:2  Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriát Kvirínusz kormányozta.

2:3  El is ment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga városába.

2:4  Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt,

2:5  hogy összeírják Máriával, eljegyzett feleségével, aki áldott állapotban volt.

2:6  Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön,

2:7  és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.

2:8  Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában.

2:9  Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket. Nagy félelem vett erőt rajtuk.

2:10  Az angyal ezt mondta nekik: »Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek.

2:11  Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában.

2:12  Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve.«

2:13  Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent:

2:14  »Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú emberekben!«

2:15  És történt, hogy amikor az angyalok visszatértek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: »Menjünk át Betlehembe, és lássuk azt a dolgot, ami történt, s amelyet az Úr hírül adott nekünk.«

2:16  Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet.

2:17  Amikor meglátták őket, elhíresztelték azt, amit a gyermek felől hallottak.

2:18  És mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amiről a pásztorok beszéltek nekik.

2:19  Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében.

2:20  A pásztorok pedig visszatértek, magasztalták és dicsérték Istent mindazokért a dolgokért, amiket hallottak és láttak úgy, ahogy megmondták nekik.

2:21  Amikor elérkezett a nyolcadik nap, hogy körülmetéljék a gyermeket, a Jézus nevet adták neki, úgy, amint az angyal nevezte, mielőtt anyja méhében fogantatott.

2:22  Mikor pedig elteltek tisztulásuk napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,

2:23  amint az Úr törvényében írva van: »Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve« ,

2:24  és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: »Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát« .

2:25  Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.

2:26  A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét.

2:27  Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele,

2:28  karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt:

2:29  »Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben,

2:30  mert látták szemeim üdvösségedet,

2:31  melyet minden nép színe előtt készítettél,

2:32  világosságul a nemzetek megvilágosítására és dicsőségére népednek, Izraelnek«.

2:33  Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak.

2:34  Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: »Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak

2:35  – és a te lelkedet tőr járja át –, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.«

2:36  Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után;

2:37  nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal.

2:38  Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte Istent, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.

2:39  Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, a városukba, Názáretbe.

2:40  A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.

2:41  A szülei pedig minden évben elmentek Jeruzsálembe a Húsvét ünnepére.

2:42  Mikor azután tizenkét esztendős lett, fölmentek mindnyájan Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.

2:43  Amikor elteltek az ünnepnapok és már visszatérőben voltak, a gyermek Jézus ottmaradt Jeruzsálemben, és nem vették észre a szülei.

2:44  Úgy gondolták, hogy az úti társaságban van. Megtettek egy napi utat, s akkor keresték őt a rokonok és az ismerősök között.

2:45  Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy megkeressék.

2:46  És történt, hogy három nap múlva megtalálták őt a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezte őket.

2:47  Mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak okosságán és feleletein.

2:48  Mikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: »Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged.«

2:49  Ő pedig ezt felelte nekik: »Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?«

2:50  De ők nem értették meg, amit nekik mondott.

2:51  Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja megőrizte szívében mindezeket a szavakat.

2:52  Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt .