HunIMIT - Job - 33

33:1  Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.

33:2  Íme, kérlek, megnyitottam számat, nyelvem megszólalt ínyemen.

33:3  Szívem egyenessége az én mondásaim, s a tudást tisztán mondják meg ajkaim.

33:4  Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.

33:5  Ha teheted, válaszolj nekem, sorakozz elém, állj ki.

33:6  Lám, én olyan vagyok Isten előtt, mint te magad, agyagból szakasztattam én is.

33:7  Íme, az én rettenésem nem ijeszt téged, és nyomásom nem nehezül rád.

33:8  Ugyancsak mondottad füleim hallatára, és szavak hangját hallottam:

33:9  Tiszta vagyok, bűntett nélkül, mocsoktalan vagyok és nincs bűnöm;

33:10  lám, ürügyeket talál ki ellenem, tekint engem a maga ellenségének;

33:11  karóba teszi lábaimat, megvigyázza mind az ösvényeimet.

33:12  Lám, ebben nincs igazad, felelem neked, mert halandónál nagyobb az Isten.

33:13  Miért pöröltél ellene, hogy semmi szavával nem felel?

33:14  Mert egyszer beszél Isten, meg kétszer – nem látja meg.

33:15  Álomban, éjjeli látományban, mikor mély álom esik az emberekre, szendergéskor a fekvőhelyen:

33:16  akkor megnyilatkozik az emberek füle előtt és fenyítésükre pecsétet tesz,

33:17  hogy eltávolítsa az embert attól a mit tett s a férfiú elől a gőgöt eltakarja,

33:18  visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét attól, hogy fegyver által ne múljék ki.

33:19  S büntettetik fájdalom által fekvőhelyén, meg csontjainak legtöbbje állandóan;

33:20  s undorrá teszi előtte élete a kenyeret és lelke a kívánatos ételt.

33:21  Húsa lefogy, úgy hogy láthatatlan, s lekopasztattak csontjai, melyeket nem láttak;

33:22  s közeledett lelke a veremhez és élete a halálthozókhoz.

33:23  Ha van mellette szószóló angyal, ezer közül egy, hogy valljon az ember mellett egyenességéről:

33:24  akkor megkegyelmez neki és mondja: nehogy a verembe szálljon, mentsd föl, találtam váltságot!

33:25  Duzzad a húsa az ifjú erőtől, visszatér fiatal kora napjaihoz.

33:26  Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.

33:27  Éneket mond az emberek előtt és szól: vétkeztem, az egyenest elgörbítettem, de nem bánt velem hasonlóan;

33:28  megváltotta lelkemet, nehogy a verembe szálljon, és életem láthatja a világosságot.

33:29  Lám, mindezeket míveli Isten, kétszer, háromszor a férfival;

33:30  hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.

33:31  Figyelj, Jób, hallgass rám, légy csendes, majd beszélek én!

33:32  Ha vannak szavaid, válaszolj nekem, beszélj, mert kívánom, hogy igazoljalak;

33:33  ha nincsenek, hallgass te reám, légy csendes, és majd tanítlak bölcsességre.