HunRUF - John - 11

11:1  Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából.

11:2  Mária volt az, aki megkente az Urat olajjal, és megtörölte a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg.

11:3  A nővérei megüzenték Jézusnak: Uram, íme, akit szeretsz, beteg.

11:4  Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.

11:5  Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt.

11:6  Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, még két napig azon a helyen maradt, ahol volt,

11:7  de azután így szólt a tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába!

11:8  A tanítványok ezt mondták neki: Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?

11:9  Jézus így válaszolt: Nem tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát,

11:10  de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága.

11:11  Ezeket mondta, azután így szólt hozzájuk: Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem.

11:12  A tanítványok ezt felelték: Uram, ha elaludt, meggyógyul.

11:13  Pedig Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól.

11:14  Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt.

11:15  Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!

11:16  Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele együtt!

11:17  Amikor Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van.

11:18  Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez,

11:19  ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.

11:20  Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt.

11:21  Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

11:22  De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.

11:23  Jézus ezt mondta neki: Feltámad a testvéred!

11:24  Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.

11:25  Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él;

11:26  és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?

11:27  Márta így felelt: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.

11:28  Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: A Mester itt van, és hív téged.

11:29  Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá.

11:30  De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele.

11:31  A zsidók, akik Máriával voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy hirtelen feláll és kimegy. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon.

11:32  Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

11:33  Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, háborgott lelkében, és megrendült.

11:34  Megkérdezte: Hova helyeztétek őt? Azt felelték: Uram, jöjj és lásd meg!

11:35  Jézus könnyekre fakadt.

11:36  A zsidók ezt mondták: Íme, mennyire szerette!

11:37  Közülük néhányan pedig így szóltak: Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?

11:38  Jézus – még mindig háborogva magában – a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta.

11:39  Jézus így szólt: Vegyétek el a követ! Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.

11:40  Jézus azonban ezt mondta neki: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?

11:41  Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.

11:42  Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.

11:43  Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki!

11:44  És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!

11:45  Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett.

11:46  Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus.

11:47  Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.

11:48  Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is.

11:49  Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: Ti nem értetek semmit.

11:50  Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.

11:51  Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért;

11:52  és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.

11:53  Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt.

11:54  Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott maradt tanítványaival.

11:55  Közeledett a zsidók páskaünnepe, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe az ünnep előtt, hogy megtisztuljanak.

11:56  Keresték Jézust, és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?

11:57  A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.