HunIMIT - Job - 21

21:1  Felelt Jób és mondta:

21:2  Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.

21:3  Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!

21:4  Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?

21:5  Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!

21:6  Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.

21:7  Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?

21:8  Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.

21:9  Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.

21:10  Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.

21:11  Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.

21:12  Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.

21:13  Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá.

21:14  Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;

21:15  mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?

21:16  Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!

21:17  Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!

21:18  Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.

21:19  Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;

21:20  saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!

21:21  Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?

21:22  Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?

21:23  Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;

21:24  sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.

21:25  Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:

21:26  Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.

21:27  Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.

21:28  Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?

21:29  – nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:

21:30  hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?

21:31  Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?

21:32  Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;

21:33  édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.

21:34  Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!