HunRUF - II Samuel - 22

22:1  Dávid ennek az éneknek a szavait mondta el az Úrnak, amikor az Úr kimentette őt minden ellenségének és Saulnak a kezéből.

22:2  Így mondta: Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm,

22:3  Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól.

22:4  Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.

22:5  Mert körülvettek a halál örvényei, pusztító áradat rettent engem.

22:6  A sír kötelei fonódtak körém, a halál csapdái meredtek rám.

22:7  Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, kiáltottam az én Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom fülébe jutott.

22:8  Megrendült és rengett a föld, az egek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt.

22:9  Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne.

22:10  Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt.

22:11  Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán jelent meg.

22:12  Sötétségből vont sátrat magának, víztömegből, gomolygó fellegekből.

22:13  Fényözön jár előtte, parázsló tűz izzik.

22:14  Dörög az Úr az égben, mennydörög a Felséges.

22:15  Kilőtte nyilait és szétszórta, kiröpítette villámait.

22:16  Láthatóvá vált a tengerfenék, föltárultak a világ alapjai az Úr dorgálásától, haragos szelének fúvásától.

22:17  Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem.

22:18  Megmentett engem ellenségem hatalmából, gyűlölőimtől, bár erősebbek voltak nálam.

22:19  Rám törhetnek a veszedelem napján, de az Úr az én támaszom.

22:20  Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.

22:21  Igazságom szerint bánt velem az Úr, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem.

22:22  Hiszen vigyáztam az Úr útjára, és Istenemet nem hagytam el hűtlenül.

22:23  Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől nem tértem el.

22:24  Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől.

22:25  Igazságom szerint jutalmazott meg az Úr, tisztaságom szerint, amit jól lát.

22:26  A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen.

22:27  A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz.

22:28  Az elesett népet megsegíted, de ha kevély embert látsz, azt megalázod.

22:29  Te vagy, Uram, a mécsesem, az Úr fénysugarat küld nekem a sötétbe.

22:30  Veled a rablóknak is nekirontok; ha Isten segít, a kőfalon is átugrom.

22:31  Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek.

22:32  Van-e Isten az Úron kívül, és van-e kőszikla Istenünkön kívül?

22:33  Isten az én erős menedékem, ő vezeti útján a feddhetetlent.

22:34  Lábamat a szarvaséhoz hasonlóvá teszi, magaslatokra állít engem.

22:35  Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek.

22:36  Oltalmazó pajzsodat átadtad nekem, és sokszor meghallgattál engem.

22:37  Biztossá teszed lépteimet, nem inognak bokáim.

22:38  Üldözöm és elpusztítom ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük.

22:39  Végeztem velük, szétzúztam őket. Nem kelnek föl többé, lábaim elé hanyatlottak.

22:40  Felruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat.

22:41  Megfutamítottad ellenségeimet, gyűlölőimet elpusztíthattam.

22:42  Széjjelnéznek, de nincs szabadító, az Úrra néznek, de ő nem válaszol.

22:43  Összezúzom őket, mint a föld porát, összetiprom, széttaposom, mint az utca sarát.

22:44  Megmentettél lázadó népemtől, megőrzöl, népek fejévé teszel, oly nép szolgál nekem, melyhez nem volt közöm.

22:45  Idegenek hízelegnek nekem, engedelmesen hallgatnak rám,

22:46  mert elepednek az idegenek, reszketve bújnak elő rejtekükből.

22:47  Él az Úr, áldott az én kősziklám, magasztaltassék Isten, szabadító kősziklám!

22:48  Bosszút áll értem az Isten, és népeket vet alám.

22:49  Kiszabadítasz ellenségeim közül, támadóim fölé emelsz, megmentesz az erőszakosoktól.

22:50  Ezért magasztallak, Uram, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek,

22:51  mert nagy győzelmet adtál királyodnak, hűséges maradtál fölkentedhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.